Magzatom, Istvány Greguska

Mikor 1683-ban visszafoglalták Esztergomot, a vár a felszabadulás ellenére még hosszú ideig katonai erődítményként funkcionált. A középkori Szent Adalbert-templom menthetetlennek látszott, egyedül a Bakócz-kápolna vészelte át az ostromokat. És bár többször és sokakban felvetődött, hogy ismét egyházi központtá kellene tenni a várost, a székesegyház újjáépítéséig még sok-sok időnek kellett eltelnie. Az első lépés az volt, hogy az esztergomi érsek Nagyszombatból Esztergomba helyezze vissza székhelyét, és ez 1820-ban történt meg Rudnay Sándor hercegprímás utasítására. Két évvel később letették a bazilika alapkövét, ám az épület elkészültét rengeteg esemény nehezítette az építkezést vezető Packh János meggyilkolásától az 1848–49-es szabadságharcig; 1847-ben már megvolt a kupola, helyén volt a kereszt, de a felszentelésre csak 1856-ban került sor.
Egy ilyen léptékű munka lebonyolításához persze hatalmas lelkesedés, diplomáciai érzék – hiszen a bécsi udvar nem nézte jó szemmel a reprezentatív építkezést –, vállalkozó kedv, sokak teljes önfeláldozása, és nem utolsósorban töméntelen pénz kellett. Külön kis könyvet érdemelne az a történet, amely a harminchat évig tartó építkezéshez szükséges anyagiak előteremtéséről szól, hiszen ez is valóságos művészet lehetett. A mindenkori prímások támogatása mellett rengeteg, bár sokszor nem elegendő adomány is érkezett, számtalan, kisebb-nagyobb vagyonnal rendelkező ember hagyta értékeinek egy részét a székesegyház felépítésére.
Közéjük tartozott Kluch József (1748–1826) nyitrai püspök, belső titkos tanácsos is. Kluch a Turóc vármegyei Znióváralján született, az egyetemet Nagyszombatban végezte, ahol később, már felszentelt papként, morálist tanított. 1777-ben az érseki hivatal titkárává és szentszéki jegyzővé nevezték ki, megkapta a nagyölvedi plébániát, majd alesperes, később kanonok, aztán főesperes lett. 1807-ben nevezték ki bosoni címzetes püspökké, egy évvel később pedig nyitrai megyés püspökké. Kluch tehát kortársa volt az építkezés megkezdése előtti nagy törekvéseknek, és élete végén azt is jól láthatta, milyen akadályokkal kell megküzdenie Rudnay hercegprímásnak célja elérése érdekében. Elég tetemes vagyonra, több mint félmillió forintra tett szert, amelyből végrendeleti úton sokféle nemes célra juttatott adományokat. Az esztergomi bazilika építésére például 24 ezer forintot hagyott, de támogatott diákokat, árvákat és különféle magánszemélyeket is.
A többoldalas végrendelet nyilván sok másolatban létezik; a kedvezményezettek közül többen is lemásolhatták. Egy ismeretlen beírta Szentiványi Márton jezsuita szerzetes Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanae című, Nagyszombatban kiadott könyve második kötetének abba a példányába is, amelyet a szerző még a megjelenés évében ajándékozott a protestáns prédikátorból, majd gályarabból katolikussá lett Otrokocsi Fóris Ferencnek. A kötet Fóris Ferenc halála után egy jezsuita kollégium könyvtárába – valószínűleg a nagyszombatiba – került, majd ismeretlen okokból a máriagyűdi ferences rendház könyvtárában kötött ki. A bejegyzések egy része, így Kluch József végrendelete is alighanem a nagyszombati könyvtár után, de talán a máriagyűdi könyvtárba kerülés előtt készülhetett. Sajnos a szennylapok, amelyek információt tartalmazhattak a többi tulajdonosról is, elvesztek. Az „Elenchus Testamenti Excelentissimi Domini Josephi Kluch” felirat után sorra következnek a végrendeletben kedvezményezettek; mindjárt a második helyen áll a Basilica Strigoniensi, igaz, a másolatban 12 ezer forint szerepel. A 25. sor meglehetősen indiszkrét adatot takar: Kluch ugyanis itt Greguska István kanonokra, a későbbi dulcinói választott püspökre hagyományoz bizonyos összeget, és a másoló a következőket szúrta be zárójelben, vörös tintával: Filio suo. És hogy kétség se legyen a sorok értelme felől, a testamentum végén a következő kevert nyelvű vers áll: „O! Deus. Buch! / Aratrum Gluch / … Nitranszky, Biskup Joseph Kluch, / Imadkoz érettem te Miska, és kedves / magzatom Istvány Greguska.”