Minden éremből kettő jutott

Az ökölvívó európai uniós bajnokságok 2003 óta íródó történetének legjobb magyar szereplése a 2006-os pécsi eseményhez kapcsolódik, amikor három arany- és öt bronzérem maradt itthon, de a második legjobb szombat óta az idei, odensei szereplés. Az eltelt évek során az EU-országok bokszolóinak seregszemléje kifejezetten hasznos megméretéssé vált, túlzás lenne a nagy világversenyekhez hasonlítani, de a sportág színvonalának nyugat-európai javulása sokat „dobott” rajta. S ebben a dobásban a mieink is tevékeny szerepet vállaltak.
Tavaly a lengyelországi Cetniewóban négy honfitársunk döntőzhetett, de csak az azóta hivatásos karrierbe kezdett Bedák Pál aratott végső sikert. Az idén a dániai Odensében hat érmes „termett”, közülük szintén négyen vívhattak finálét, s az aranyak száma megduplázódott. Külön öröm, hogy a Bacskai Balázst – aki a 69 kilósok utolsó mérkőzésén 12-4-re iskolázta le az ír Willie McLouhglint – választották meg a torna legjobbjának. A 2007-es junior vb-győztesnek a felnőttek között ez az első komoly sikere, jöhet a folytatás. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Szellő Imrének (81 kg) is kijárt volna valami különdíj, s nemcsak azért, mert a döntő második menetében kiütötte az angol Obed Mbwakongót; hanem mert összesen négy szép győzelmet aratott, az egyiket az olimpiai ezüstérmes ír Kenny Egan felett. Pekingben Szellő ötödik lett, csakúgy, mint a 2007-es chicagói vb-n, lehet, hogy közelmúltbeli apasága éretté tette a világversenyes dobogóra. A most látott teljesítménye mindenképpen… Odensében Szántó Imre két tanítványa ezüstéremig jutott, Káté Gyula (64 kg) 13-3-ra kapott ki a kiváló angol Bradley Saunderstől, Bernáth István (+91) pedig sérülés miatt adta fel a német Erik Pfeifer elleni finálét. Ungvári István (48) és Kalucza Norbert (51) bronzával együtt minden medálfajtából kettőt szereztek a magyarok, s Kovács László szövetségi kapitány elmondása szerint ezzel tökéletesen elégedett volt. Mint ahogy szintén az lenne, ha az év fő versenyén, a szeptemberi milánói vb-n jutna egy érem és egy helyezés a mieinknek. Mert az EU-bajnokság egy szép felkészülési állomásnak számított.

Klicsko-siker, Garay-kudarc. Azért annak is megvan a maga haszna, ha egy sportágat, jelen esetben a profi bokszot alapjaiban itatja át a pénz. David Haye sérülése miatt a WBO- és IBF-szervezetek nehézsúlyú világbajnoka, Vladimir Klicsko június 20-ra ellenfél nélkül maradt, viszont az eseményre eladtak hatvanezer jegyet a gelsenkircheni futballarénába, így üzleti szempontból hatalmas bukás lett volna a gála törlése. Kapóra jött, hogy május 30-án elmaradt Nyikolaj Valujev és Ruszlan Csagajev csatája a WBA trónjáért utóbbi hepatitis-fertőzése miatt; Klicsko – Valujevvel ellentétben – vállalta az oltást és a küzdelmet az üzbéggel. Jól tette, hiszen igazán meggyőző teljesítményt nyújtott. Pedig Csagajev nem egy „hurka”, hanem amatőrként és profiként is világbajnok, ám Achilles-ín-sérülése Valujev korábbi, nagy visszhangot kiváltó legyőzése óta erősen hátráltatta. Szombaton éjjel pedig kiderült, hogy jelenlegi formájában nem jelenthet akadályt az ifjabb Klicsko fivérnek. Első és egyben utolsó vastapsát akkor kapta, amikor a helyi nézők kedvéért Schalke-mezben lépett a ringbe… Aztán viszont már a második menetben leült az ukrán első erős és pontos jobbegyenesétől, előtte és utána csak hézagosan tudta kivédekezni a további ütéseket, támadásra viszont szinte egyáltalán nem futotta az erejéből. Jellemző adat, hogy csupán egyetlen hangsúlyos találatot tudott bevinni Klicskónak, aki viszont módszeresen aprította, s amikor felrepedt az üzbég bal szemöldöke, közel került a vég. Amely a kilencedik menet utáni szünetben jött el, ekkor a ringorvos javaslatára beszüntették az egyébként is egyre egyenlőtlenebb küzdelmet. Csagajev elvesztette veretlenségét, s egy életre megtanulta, hogy Klicsko nem Valujev, az ukrán óriás pedig megtartotta korábbi három veresége óta újraépített nimbuszát. A jelenlegi nehézsúlyú mezőnyben legfeljebb a bátyja, Vitalij ér fel vele.
Erdei Zsolt kategóriájában honfitársunk korábbi ellenfele, az argentin Hugo Hernan Garay elvesztette a WBA félnehézsúlyú vb-címét, miután hazai ringben pontozással kikapott a spanyol Gabriel Campillótól.