Egy hungaricum története. A Herz márka története a XIX. századra nyúlik vissza: a gyárat az 1800-as évek végén alapították. A magyar téliszalámi hamar sikertermékké vált. A millenniumi kiállításon már nagydíjat kapott, majd a századfordulón megrendezett párizsi világkiállításon ismét nagydíjjal büszkélkedhetett. A változások hazánk kommunista uralom alá kerülésének idején kezdődtek a gyár életében is. Előbb államosították, majd 1964-ben a gyár önállóságát is megszüntették. Legújabb kori története az 1994-es privatizációval kezdődött. Az új tulajdonos elhanyagolt műszaki hátteret, a bel- és külpiacon leromlott pozíciót vehetett át. 1994-től napjainkig sok fejlesztés történt, bővült a cég termékpalettája, javult a csomagolás, illetve a gyártási technológia. A sors fintora, hogy az Európai Unió illetékes bizottsága a Herz szalámit éppen a gyár felszámolása előtt sorolta a védett földrajzi termékek közé.
Alig négy évvel ezelőtt a Herz Szalámigyár Zrt. még olyan magabiztos gazdálkodónak érezhette magát, hogy csatlakozott a Tőzsdeképes Cégek Klubjához. Ez lényegében a tőzsdére vezetés előszobája. Akkor, 2005-ben a társaság még olyan tervekről számolt be, hogy egy éven belül, vagyis 2006-ban alaptőke-emeléssel valósítaná meg első nyilvános részvénykibocsátását, amellyel egyben tőzsdei társasággá válik. Mindezt a Herz pénzügyi tanácsadója, Albrecht Ottó, a Cashline Értékpapír Zrt. elnöke közölte akkoriban a sajtóval, akinek érdekeltsége, a Clar Invest Kft. 2004 végén megszerezte a Herzet. Eddig a Herz elenyésző hitellel rendelkezett, a társaság eredményesen működött, igaz, csak alig valamivel korábban vált ki a Pick-csoportból. A vételt Albrecht Ottó egy 3,5 milliárd forintos CIB-hitel segítségével oldotta meg. Ezzel hosszú távon megpecsételődött a cég jövője, hiszen előre látható volt, hogy a magyar élelmiszeripar nyereségessége mellett, komoly tőkebevonás nélkül, a Herz képtelen lesz ekkora mértékű hitelt törleszteni. Így már érthető, hogy az ügylet lebonyolítása után arra koncentráltak, hogy tőzsdeképessé tegyék a társaságot, s így friss tőkéhez jussanak a részvénykibocsátás során.
Gyors adásvétel
A több mint 110 éves társaság jegyzett tőkéje ekkor, vagyis 2005-ben elérte a kétmilliárd forintot, piaci értéke pedig Albrecht Ottó szerint hat-hét milliárd forint volt. A 6,5 ezer tonnás termelői kapacitású Herz Rt. arra az évre 10,5 milliárd forintos árbevételt tervezett. A cég az előző évi 406,5 millió forintos eredményét 2005-ben 574,2 millió forintra tornázta fel, vagyis az optimizmus indokoltnak látszott. Ám ezen eredmény legkevésbé sem volt köthető Albrecht Ottóhoz. Érdekeltségén, a Clar Invest Kft.-n keresztül ugyanis 2004-ben megvette a Herzet, s ezzel 3,5 milliárdos hitellel terhelte meg a társaságot, s 2005-ben, alig négy hónappal később már meg is vált tőle, vagyis még ugyanabban az évben, amikor nagy mellénnyel bejelentette a cég tőzsdére vezetésének tervét, sőt azt is, hogy hosszú távú tervei vannak a társasággal.
Az új vevő a Németországban főként húsipari és építőipari érdekeltségekkel rendelkező Jámbor János volt, aki az Aventa 96 Kft. és a Formont Kft. cégein keresztül vásárolta ki Albrecht Ottót. A Németországban tevékenykedő szakmai befektető lépése érthetőnek tűnik, hiszen a Herz termékei ekkor ott is kedveltek voltak, ez a piac 2005-ben a szalámigyár exportértékesítésének mintegy 80 százalékát adta. Jámbor János az adásvétel során a két említett kft.-n keresztül 950 millió forintot utalt Albrecht Ottónak, és CIB-hitelből további 1,25 milliárd forintot. A hitelt pedig az immár Jámbor János tulajdonába került Herz vállalta át, amivel a szalámigyár, anélkül, hogy ott bármiféle komolyabb fejlesztés történt volna, alig négy hónap alatt 4,75 milliárd forintra duzzasztotta adósságállományát, Albrecht Ottó pedig mintegy kétmilliárd forinttal szállhatott ki az ügyletből. Ezzel az óriási hátránnyal indult tehát neki új életének a Herz Szalámigyár Zrt.
A társaság a következő években változó eredményességgel tudott evickélni. 2006-os eredménye 54,5 millió forintra apadt, a következő évben pedig már veszteséges volt, noha árbevétele és üzemi eredménye javult. Tehát az óriási hitel okozta gondok már 2006–2007-ben jelentkeztek, 2008-ban pedig már egyértelművé váltak. A cég adózás előtti eredménye 2006-ban még 69,87 millió forint volt, 2007-re 135,3 milliós veszteséget, majd tavaly év végére már 1,4 milliárdos veszteséget mutattak ki. Tehát látható, hogy a vállalat már 2007 óta egyre mélyebb gondokkal küzdött.
Tavaly áprilisban Nagy Endre egy reorganizációs tervvel érkezett a társaság élére. A várt megmenekülés helyett ekkor kezdődött a Herz Zrt. és a mögötte álló cégcsoport igazi vesszőfutása. A CIB Bankkal júniusban megkezdett tárgyalások elhúzódtak, a cég pedig forgóeszközhitel hiányában egyre nehezebben tudta folytatni a termelést, s előbb elbocsátott 130 dolgozót, idén pedig már a felszámolását is elrendelte a bíróság. Bognár Károly, a CIB Bank kommunikációs igazgatója arról számolt be, hogy a tárgyalások eleve késve kezdődtek, mert a Herz új vezetője csak két hónappal a hivatalba lépése után fogadta először a bank képviselőit, s a tárgyalások csak két hónapig tartottak, addig, míg az új vezetők egyáltalán fogadták őket. A bank azt is érthetetlennek tartotta, hogy a szalámigyár tulajdonosa miért nem fellebbezett a bíróság felszámolást elrendelő döntése ellen.
– A Herz és a tulajdonos addig ellenállt a felszámolásnak, amíg tudott – közölte lapunkkal Nagy Endre, a Herz vezérigazgatója, aki szerint felelőtlenség lett volna megfellebbezni a felszámolást, vagy kifizetni azt a kétmillió forintot, amiért elindították az eljárást úgy, hogy egyértelmű volt, a gyár hitel nélkül nem tud tovább működni.
A felszámolás jogerőre emelkedésekor már két hete nem volt áram- és gázellátás a gyárban, a dolgozók esedékes bérét nem tudták kifizetni, több tíz milliós adótartozás halmozódott fel, és a lejárt beszállítói tartozások is közel 500 millió forintot tettek ki.
Egymásra mutogatnak
A tulajdonos más cégei közreműködésével a Herz a 2004-ben örökölt 4,75 milliárd forintos (21 millió eurós) hitelállományt 3,15 milliárd forintra (13,6 millió euróra) csökkentette. 2008 áprilisában, amikor felállt az új menedzsment, minden feltétel megvolt ahhoz, hogy egy már kész terv alapján racionalizálják a Herz működését – mondta Nagy Endre. A tulajdonos 2008 júliusától 400 millió forinttal járult hozzá a szalámigyár gazdálkodásához. A CIB viszont nem adott forgóeszköz-finanszírozást, és nem volt hajlandó átütemezni a hosszú lejáratú hitelt sem, viszont egyre több hozzájárulást kért a tulajdonostól, egyre több biztosítékot kért fedezetként, amivel szemben semmilyen konkrét ígéretet nem tett, szemben a tulajdonossal, aki mindent megadott, amire lehetősége volt, például a 400 millió forintot – mondta a Herzet tulajdonló egyik cég, az Aventa 96 Kft. vezetője. Egyébként a CIB magatartása nem tisztázható egyértelműen az ügy során, mint ahogy a tulajdonosé sem, mivel a két érdekelt fél egymásra mutogat. Megkeresésünkre a bank arról tájékoztatta lapunkat, hogy teljes mértékben partner volt a tárgyalások során, ám a kért biztosítékokat nem kapták meg. Segítségként, tovább növelve kockázatukat úgynevezett faktoráláshoz is hozzájárultak, vagyis a cég várható bevételét – amiből elvileg a meglévő hiteleket is fizetnie kellett volna – előre utalta a szalámigyárnak, igaz, erre már csak szeptember végétől került sor. Közben a bank előbb forráshiányra hivatkozva tagadta meg a hitelnyújtást, majd állami garancia beszerzéséhez kötötte. Értesülésünk szerint a Herz a tárgyalások érdemi részét a CIB Bankkal és a Garantiqa Hitelgarancia (GH) Zrt.-vel februárban folytatta le. A Herz március 6-án írta alá az erre vonatkozó hitelszerződést a CIB-bel. Miután többször is a bank hiányos adatszolgáltatása miatt késett a GH-garancia lehívása, a bank egyik – azóta távozott – felső vezetője végül május 4-én telefonon közölte a hírt: a CIB a garancia lehetősége ellenére sem ad hitelt a Herznek. A garancia lehívásához az azt kapó cégnek először egy kereskedelmi bankkal kell hitelszerződést kötnie, tehát a GH a kereskedelmi banknak nyújtja a garanciát.
Inkasszó a számlákon
De a cégcsoport kálváriája még csak ezzel kezdődött el, mivel a CIB Bank, abban a pillanatban, hogy a bíróság jogerősen kimondta a Herz felszámolását, minden előzetes értesítés nélkül – a rá vonatkozó szigorú jogszabályoknak megfelelően – érvényesíteni kezdte biztosítékait. Így többek között inkasszózta a két fő tulajdonos cég, az Aventa 96 Szolgáltató Kft. és a Formont Szolgáltató Kft. számláit. – E lépés azért nevezhető drasztikusnak, mivel a cégek rendszeresen és pontosan törlesztették a hiteleket a Herzen keresztül, a legutolsó részletet áprilisban fizették ki, a következő pedig októberben esedékes – mondta Szikszainé Molnár Margit, az Aventa 96 Kft. ügyvezetője. Ezek után a cégek között június harmadikán Németországból hazautalt 250 ezer eurót, amely az ott dolgozó magyar munkavállalók bérét fedezte volna, szintén inkasszózta a CIB. Nem maradtak ki a szankciókból a cégcsoporthoz tartozó autókereskedő cégek sem. A két márkakereskedés közül az egyiknek a tevékenységét lassan ellehetetlenítik azzal, hogy nem adják meg a szükséges forgóeszközhitelt, illetve a bankgaranciákat, a másik esetében pedig ugyancsak a Herzre hivatkozva a számláját is zárolták. Vagyis a folyamat teljes, a CIB Bank az egész cégcsoportot padlóra küldi, mivel a hitelfelvétel során a tulajdonos ezeket a cégeket is különböző szintű biztosítékként ajánlotta fel a Herz hiteleivel kapcsolatban. Az elmúlt napokig a társaságok azonban kitartóan keresték a kapcsolatot a CIB illetékeseivel, a bank végül lapunk érdeklődése után, a múlt héten mutatott először hajlandóságot arra, hogy tárgyaljon a vállalkozások további finanszírozásáról – tudtuk meg a cégek ügyvezetőitől.
Veszteségminimalizálás
Bognár Károly, a CIB kommunikációs igazgatója a fentiekkel kapcsolatban fontosnak tartotta jelezni, hogy a két cég nem mint hitelfelvevő szerepel az ügyben, hanem mint kezes, vagyis lehet, hogy hitelfelvevőként törlesztenek, tulajdonosként viszont kötelezettségeket vállaltak. Mint mondta, a bank a jogszabályi előírásoknak megfelelően, betéteseinek védelme érdekében érvényesítette azonnal a Herz tulajdonosai, az Aventa 96 Szolgáltató Kft. és a Formont Szolgáltató Kft. által a szalámigyár tartozásaira nyújtott biztosítékokon fennálló jogait. Ilyen helyzetben a banknak nincs választási lehetősége. A CIB Bank azzal magyarázza magatartását, hogy a törvényeknek megfelelően jár el, mivel attól a pillanattól kezdve, hogy a Herz ellen elindult a felszámolás, már nem volt miről tárgyalni. Tájékoztatásuk szerint emiatt az ilyenkor szokásos automatizmus indul be, s a pénzintézet igyekszik érvényesíteni biztosítékait kockázatának, veszteségének minimalizálása érdekében. Mint mondták, kockázati döntés született a bank részéről, s a cég teljesítményét figyelembe véve érthető, hogy a pénzintézet nem tudta tovább növelni vállalt kockázatát. A betéteseik miatt az addiginál nagyobb veszteséget már nem vállalhattak. Hogy ezzel többéves partnereit teszi tönkre, úgy látszik, nem számít, pedig amellett, hogy a szóban forgó társaságok időközben több mint egymilliárd forintot törlesztettek 2005-ben felhalmozott tartózásukból, csak az autó-márkakereskedő társaságok újabb, mintegy hatmilliárdos üzletet hoztak az évek során a bank leasing részlegének.
Mindez lassan a múlté lehet, s ezzel eljuthatunk oda, hogy a Herzcel együtt az említett társaságok is ellehetetlenülnek. Emellett az állam is rosszul jár – amely egyébként a bankokat 600 milliárd forinttal segíti ki, s amit mi, adófizetők fizetünk majd vissza kamatostul a Nemzetközi Valutaalapnak –, hiszen a cégek a dolgozók és a forgalmuk után mintegy másfél milliárd forinttal gyarapítják évente az államkasszát. Ehelyett lesz körülbelül hétszáz munkanélküli, akik segélye közel hétszázmillió forintos kiadást jelent majd az államnak.
Egy év küzdelem a bankkal
