Nem vicc, adót csalt Sas József

Sas Józsefet másodfokon is elítélte adócsalásért a bíróság. Az ügyészség még 2005-ben emelt vádat adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt Sas ellen. A Fővárosi Ítélőtábla most jogerősen 300 ezer forint pénzbírsággal és egy év két esztendőre felfüggesztett börtönbüntetésre sújtotta a kabaréművészt, a Mikroszkóp Színpad igazgatóját, mert bebizonyosodott, hogy szándékosan nem fizetett be húszmillió forintnyi adót. Sas vádlott-társa cégének számlájára utaltatta a Mikroszkóp Színpadon kívüli fellépései után kapott díjait, ahonnan tíz százalék levonása után vette fel a pénzt. Csakhogy a vállalkozó nem adózott Sas pénze után. A művész pedig e jövedelmeit elmulasztotta bevallani. Ezt a bíróság szerint akkor is meg kellett volna tennie, ha azt feltételezte, hogy ez a jövedelme nem adóköteles.
A humorista egyébként 1998 és 2001 között a Mikroszkóp igazgatói fizetése mellett szerzett 58 millió forintos bevétele után nem fizette be az adót és tb-járulékot. A kabaré jól fizető üzletágnak tűnik, a politikai közélet frontvonalából visszavonulni látszó, állítólag jó humorral megáldott Kuncze Gábornak minden bizonnyal nagy sikere lenne e vidám műfajban.
Sas József adóügye vélhetőleg nem vert volna ekkora hullámokat, ha korábbi megnyilvánulásaival nem került volna a közérdeklődés középpontjába. Csakhogy a Fővárosi Közgyűlés annak ellenére nevezte ki a Mikroszkóp Színpad élére, hogy nincs felsőfokú végzettsége, sőt még érettségi bizonyítványa sincs. Sas Józsefet ez az iskolázatlanság egyáltalán nem akadályozta színházvezetői karrierjében, lám, mint említettük, a miniszterelnöki fizetés dupláját lehet megkeresni olyan szellemi felhőkarcolói teljesítménnyel, mint amiről az alábbi Sas-dalszöveg tanúskodik: „Lesz majd így sok biztosító és egészségkassza / Vakuljak meg, ha én értem, az egész egy nagy massza. / Nem is tudom, velem mi lesz, olyan gyanúm támadt, / Bázakerettyén műtik meg az én prosztatámat.”
Csakhogy érzékeltessük a problémát, Sas igazgató úr komoly bajban lenne, ha olyan egyszerű feladatot kellene megoldania, hogy számolja ki a súlyozott átlagát beosztottjai fizetésének. A matúra nélküli művész erről egy lapnak adott interjúban úgy vélekedett, hogy ő ettől függetlenül Rózsahegyi Kálmán színész magán-színitanodájában sokkal több mindent megtanulhatott, mint ezekben az iskolákban. „Például a színészmesterség mellett a becsületet, tisztességet, emberséget, kitartást” – mondta.
A kitartás képességét minden bizonnyal valóban elsajátította, hiszen még a jogerős bírósági ítéletet meghozó tárgyaláson is ártatlanságát hangsúlyozta a megbánás legkisebb jele nélkül.
Csakhogy Sas Józsefnek nem ez volt az első esete, amikor tudatlanságával a törvényt a köz kárára és a saját hasznára értelmezte. Az Index munkatársai keresték elő azt az 1989. január 25-én elhangzott tudósítást, amely az úgynevezett ORI-botrányról számolt be. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak sikerült azokat az Országos Rendező Irodánál elkövetett visszaéléseket feltárni, amelyekben Sas József is érintett volt. A korabeli híradások arról számoltak be, hogy a visszaélések ügyében hamarosan megindítja a nyomozást a gazdasági rendészet. A KNEB vizsgálata szerint az ORI-nál sokan jutottak jogtalanul haszonhoz, manipuláltak a bevételekkel, meghamisítottak okiratokat, és általában is pazarló volt a gazdálkodás. A kár pontos összegét nem közölték, csak annyit mondtak, hogy több millió forint került illetéktelenekhez például fiktív kifizetések miatt. A népi ellenőrzési vizsgálat megerősítette, hogy az ORI botrányában Korda György és Balázs Klári mellett érintett volt Sas József és felesége is. Az üggyel összefüggésben felmentését kérte a művelődési minisztérium egyik főosztályvezetője. A szálak egyébként messzire vezettek, a KNEB-jelentés szerint az ORI védett vállalat volt, ahol védett emberek dolgoztak. Az ügyet a Belügyminisztérium is vizsgálta, hiszen a tárca klubjában az ORI kétszer rendezett jegybevétel nélküli szilveszteri estet.
Sas József egyébként a jogerős ítéletig mindvégig ugyancsak a védett férfiak közé tartozott. Sőt Gyurcsány Ferenc előterjesztésére majdnem megkapta a Kossuth-díjat. Tény, megítélték neki, ezen már az sem sokat változtat, hogy végül mégsem adták át, mert a kitüntetés átadása előtt egy héttel megszületett a Sas adócsalását megállapító elsőfokú ítélet, és a köztársasági elnök kezdeményezte Gyurcsánynál, hogy talán mégis át kellene gondolni a „művész” kitüntetését. Végül Gyurcsány nem ellenjegyezte a kitüntetési dokumentumot, így maradt el a még nagyobb skandalum.
Sas József ugyanolyan ártatlan, mint Princz Gábor, akinek ártatlanságát 3,6 millió forintra ítélte a bíróság. Ő sem szándékosan okozott kárt, csak hanyagul kezelt 17 milliárdnyi banki pénzvagyont.
Csakhogy amikor a gyanú leghalványabb árnyéka rávetődött Princz bankvezető tevékenységére, azon nyomban eltávolították a Postabank éléről, és a büntetőeljárást és a hoszszú évekig tartó peres procedúrát civilként kellett végigvinnie, míg Sas József esetében fel sem merült, hogy az eljárás befejezéséig felfüggeszszék színházvezetői pozíciójából. Az ártatlanság vélelmét az ő esetében nagyon kínosan tiszteletben tartották.
Nem járt ilyen jól az a cégvezető, akinek az irányítása alatt álló társaságot az adóhatóság igen alapos és szigorú eljárás alá vonta, és olyan adatok szolgáltatására kötelezték a túlbuzgó revizorok, amelyekre nem volt törvényes felhatalmazásuk. Az elhúzódó eljárásból a német tulajdonos azt a következtetést vonta le, hogy alkalmazottja nem tartotta be a magyar adótörvényeket, elbocsátotta állásából, a cégvezető a tortúrába és a méltánytalan igazságtalanságba belebetegedett.
Ezzel szemben Sas Józsefet az ellene folyó büntetőeljárás alatt szinte szimpátiatüntetés-számba menően meghívták a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók műsoraiba, népszerű művészek biztosították a közvélemény előtt mély együttérzésükről, miközben magyar adófizetők ezreinek kellett a rigorózus vagyonvizsgálati eljárások során számot adniuk a hűtőszekrényük beszerzéséről, a nagymamától kapott festmény után befizetett ajándékozási illetékről.
Sas József, ha a ripacskodás és modoros nótázás mellett mást nem is, elmondása szerint becsületet és tisztességet tanult Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. Nincs kétségünk afelől, hogy a színészóriás igyekezett becsületre és tisztességre nevelni tanítványait. Sas József is minden bizonnyal „becsülettel és tisztességgel” bánt beosztottjaival és színésztársaival a pályafutása során, így az általa igazgatott Mikroszkóp Színpadon is.
Sas művész úrral az a baj, hogy kabaré címszó alatt előadott övön aluli témákkal operáló ripacskodásával megjeleníti mindazt a mucsai átkosból visszamaradt alpári stílust, amit már nagyon kevesen tartanak viccesnek, és amely már nagyon megérett arra, hogy kidobjuk a szemétdombra. Még akkor is, ha van rá kereslet, ne feledjük, a Mónikashow-ra is van. Tény, hogy teltházas előadásokon tapsolnak a Sas József nevével fémjelezett kabaréprodukcióknak is.
Nem probléma ez, ripacskodjanak bátran tovább, akár Sas irányításával, akár Verebes Istvánéval, csak ne az adófizetők pénzéből támogatva, hanem szigorúan a liberálisoktól tanult piaci alapon. A Mikroszkóp Színpad évi 117 millió forint közpénzt kap, 80 milliót az államtól, 37 milliót a fővárostól. Szerintem nem Sas Józsefre és a hozzá hasonló kaliberű lejárt szavatosságú ripacsokra kellene költeni ezt a sok pénzt, hanem inkább fiatal, tehetséges humoristákból álló Dumaszínháznak kellene átadni a Mikroszkóp Színpadot. Így kiderülhetne, hogy ők is képesek közönséggel megtölteni a nézőteret.