Olvasóinktól

Oláh Pál (Győr): Nyugdíjas általános iskolai tanárként több alkalommal fogtam tollat a közoktatás és köznevelés témájával kapcsolatban. Az ifjúkori agresszió oka régóta ismert, számtalan okozati öszszetevője van. A felelősség is sokoldalú, de én most csak az oktatási rendszer és a család felelősségét említeném. A kisgyermeket a családi és társadalmi kölcsönhatás során is számtalan kedvezőtlen hatás éri. Az utóbbi évtizedekben egyre több az olyan család, ahol hiányosak vagy rosszak az oktatás, nevelés objektív és szubjektív feltételei. Ezekben a családokban a kicsiket – etnikai tradíció okán is – sok negatív hatás, kudarc éri, mert meghiúsulnak vágyai, célkitűzései. Ennek eredménye lehet apátia, súlyosabb esetben neurózis is, de a sokaknál érezhető frusztráció megnyilvánulásaként az agresszió is megjelenik, különösen akkor, ha a testi fenyítés jelen van. A hátrányos és veszélyeztetett környezetből óvodába, iskolába kerülő kicsik frusztráltsága esélytelenségük miatt többségében nő, így idegileg labilisak, feszültségük leginkább agresszivitásban oldódik, átmenetileg. A kriminalizálódás innen már csak pár lépés! Arról a kisgyermek nem tehet, hogy milyen családba születik, de hogy mivé válik, azért a társadalom, a közoktatás felel, egyszerűbben a társadalmi rend, az állam. Ha egy családban nincsenek meg az oktatás, nevelés objektív és szubjektív feltételei, akkor a felzárkózás lehetőségét, a korrekciót az állami közoktatásnak kell biztosítania. Az alapkészségek eredményes elsajátításához olyan közoktatási reform szükséges, amely nem az életkorhoz és osztálykeretekhez köti képzési rendszerét, hanem a tanuló minden oldalú körülményeihez, befogadási üteméhez, haladási tempójához igazodó intézményi rendszerhez. Mai közoktatási rendszerünk a gazdasági és az értelmiségi elit gyermekeinek kedvez, s ők jól is teljesítenek. A többivel, a tanulók közel kétharmadával nem törődik igazán, mint ahogyan a tanítókra kényszerített oktatás-lélektani abszurditások romboló hatásával sem. Az állam kötelessége lenne a társadalmi hátrányok korrigálása, biztosítani az eredményes képzés feltételeit, mert aki ebből kimarad, annak életminősége, készségeinek hiányosságai miatt kilátástalanságba süllyedhet.

Kerekes József (Budapest): Felháborítanak az állandósult dugók Budapesten. Most már tényleg nem lehet sem autózni, sem buszszal-villamossal közlekedni. Az egész város közlekedése összeroppant. Miért egy időben kezdenek tucatnyi felújítást-kivitelezést ugyanott, ugyanakkor (Margit híd és környéke)? A négyes metró, ami miatt fel van túrva a fél város, hány évig készül még? Mi az, hogy csúsznak az átadási határidők? Akkor minek vannak? Hogyhogy nincs semminek felelőse? Miért vagyunk annyira birkák, hogy tizenkilenc éve mindent elnézünk Demszkyéknek?