Ákos, Csík, Manson, Garnier. Kultikus sztárokkal várja látogatóit az idei VOLT fesztivál július első hétvégéjén. Július 1. és 4. között Sopronba érkezik a Limp Bizkit mellett a provokatív metálikon, Marilyn Manson, és a brit szupercsapat, a Franz Ferdinand is. Itt lesz a meglehetősen ritkán turnézó francia technoproducer, Laurent Garnier is, aki természetesen élő show-val érkezik, csakúgy, mint a brit Freestylers legénysége. A hazai sztárfellépők közt szerepel a Tankcsapda, Ákos, a Kispál és a borz, a Quimby, a Belga, a Csík zenekar, de fellép a Beatrice és a KFT is. Röpke négy nap alatt tíz színpadon csaknem kétszáz hazai és nemzetközi zenész fordul meg a hűség városában, ahol a legkisebb fesztiválozókat délelőtt 11 órától VOLT ovi várja.
Míg Lobenwein Norbert a kerthelyiség melletti fűben tűri a fotózást, a zord felhőket kémlelem, meg a VOLT-os (nem mellékesen: Balaton Sound-os) főszervező nyomait a neten, fent dörög, a képernyőmre már csöpög, be kell húzódnunk a fülledt kávézóba. Budán.
Mert két soproni csak Budapesten tud összefutni, ugye. Mert minden Budapesten van. Állás, hobbi, partner, szórakozás. Micsoda süket közhely… Ott van mindjárt a VOLT, az ország legjobb tömegfesztiválja, ami kisebb képzavarként még mindig emberi léptékű, tehát szerethető. És annál jóval több: megtartó. Mármint Sopronnak. Brand. Mert egy vénségesen vén, gyönyörű városnak is kell ma a cégér, hogy a fiatalokat (turistákat) odavonzza, nem elég a macskakő, a gondozott park, a Gyógygödör. A VOLT helyi védjegy, olyan Sopronnak, mint a tűztorony és a kékfrankos. Egyikről a másik jut az ember eszébe, ha hallja.
A soproni sikertörténet
Épp a fenti kép készül, míg a webet böngészem; rá is akadok egy gyöngyszemre. A megyei napilap chatszobájában a következőt írja Horváthné Kovács Ibolya: „Kedves Norbert! A fiam és az unokahúgom járnak a VOLT fesztiválra, én már idős vagyok ehhez, de szerettem volna elmondani Önnek, hogy Sopron városának a »jópofa sörön kívül« ilyen nagyszerű reklámot senki nem csinált. A turisták száma évről évre kevesebb, de a VOLT ideje alatt él ez a 700 évesnél is idősebb város. Köszönet Önnek!” Végre Lobenwein Norbert a maga valójában is helyet foglal a kávéházi szegletben. Harmincas fiatalember, családapa. Ő a VOLT, bár ezt azonnal hárítja, hiszen ott van a társa, Fülöp Zoltán is (és persze a név, a brand korábbi megálmodói, de erről lejjebb). Az imént idézett bejegyzéssel indítok, hiszen nekünk, soproniaknak az a legfőbb kérdés, mit is jelent a régiónak a tizenhét éves fesztivál. Nyilván nem csak bulit. Bevételt.
– Megrendeltünk egy felmérést a KPMG-től annak érdekében, hogy ne csak az érzéseinkre hivatkozzunk, amikor érvelnünk kell amellett, hogy a soproni régióban mennyire hasznos egy ilyen fesztivál – mondja a fesztiváligazgató. – Azt ugyan láttuk, hogy a fesztivál ideje alatt a soproni szállások nagy része megtelik, de arra voltunk kíváncsiak, hogy ez számokban hogyan mutatható ki. A tanulmány alapján az támasztható alá, hogy ebben az időszakban ténylegesen a többszörösére nő a soproni szálló- és vendéglátóhelyek forgalma. A KPMG becslése szerint a 2008-as VOLT fesztivál által generált öszszes költés 1,28 milliárd forint volt. (Hogy pontosak legyünk: ez az összköltés a tovagyűrűző hatások miatt 670 millió forint GDP-hozzájárulást és 277 millió forint teljes adóbevételt eredményezett. A négynapos rendezvény által létrejövő munkaigény 380 millió forintnyi többletbér-kifizetést hozott 2008-ban)
– Ez világos, ám sok hazai fesztiválszervező esik a saját maga ásta verembe: egyre több programot szervez egyre több embernek, egyszer csak összedől a kártyavár, sem a mikrorégió, sem a költségvetés nem bírja el a rendezvényt. Embertömeg lepi el az utcákat, megnő a zaj és a piszok. Miként áll a város a VOLT-hoz? – kérdezem.
– Abban az időszakban, amikor szabadtérre költöztettük a fesztivált, tudatosan kezdtünk kommunikálni a helyiek felé: igaz, hogy ez a néhány nap akár problémásabb is lehet a számukra, de ennél nagyobb reklámot nehezen tudna teremteni a város a maga számára, mint amit mi magánvállalkozóként megteszünk – mondja Lobenwein Norbert. – Szerencsére azt mutatják a felmérések, hogy 95 százalék körüli a fesztivál elfogadottsága, ami azért is örömteli, mert nem mondható, hogy a fesztiválra a lakosok 95 százaléka el is látogatna. Ez talán országosan is példátlan.
Egészséges lokálpatriotizmus
Persze, jut eszembe egy régi nyár, annak idején egy sporttermi buli volt a VOLT, pontosabban egy magazin, amely forradalmat csinált.
– Igen, nagyobbfajta házibuliként indult a fesztivál, Fülöp Zolival épp csak tizenkilenc évesek voltunk akkor – meséli az alapító –, az eszmét a VOLT magazin adta.
A VOLT magazint lapunk főmunkatársa, Hegyi Zoltán és Ligeti Nagy Tamás újságíró jegyezte, a rendszerváltás utáni magyar lappiacon teljesen új színfoltot jelentett. Bármelyik példányszáma ma igazi kincsnek számít. Nyelvezete, megjelenése formabontó volt, ma is bőven életképes lenne.
Lobenwein szerint akkoriban igazi sokként hatott a fiatalokra a VOLT magazin. Érettségiző fiatalként, a városban tevékeny programszervezőként igyekeztek kialakítani egyfajta barátságot a lap szerkesztőivel. És felmerült a kérdés, a magazin adná-e a nevét egy – mindössze öt zenekaros – kis fesztiválhoz. S lőn a VOLT. – Az első években ugyan nem éreztük benne a hosszú távú potenciált, de amikor a nézőszám évről évre megtöbbszöröződött, a fellépők terén a nemzetközi színtérre is kitekinthettünk, kinőttük a helyi sportcsarnokot, a szabadtérre költözéssel együtt megerősödött a fesztivál. Amíg 1993-ban nyolcszáz vendégünk volt, tavaly már majdnem nyolcvanezer…
Sopron nyílt város lett, de nem mindig volt ez így. Sőt. Huszonegy éve még szögesdrót fonta körbe. A Lobenwein név úgy olvadt össze a Páneurópai Piknikkel, akár Sopron a VOLT-tal. Norbert édesapja, Lobenwein Tamás egy fotósdinasztia máig utolsó, tevékeny fotográfusaként testközelből örökítette meg a szögesdrót elbontását, a pillanatot, amikor Kelet-Európa – és Sopron különösen – levegőt kapott. Ez éppen húsz éve volt, s ezekben a napokban, amikor a Terror Házától a Hősök terén át Sopronig a jubileumi megemlékezések zajlanak, Lobenwein Tamás képeiből a fia kiállítást és könyvet is tervezett, szerkesztett. A VOLT fesztivál részeként vasárnap óta látható szabadtéri tárlat a soproni Deák téren, a piknik huszadik évfordulójára tervezett ünnepséggel pedig ugyancsak Lobenweinéket bízta meg a város.
Valahogy így kötődik össze az örökség iránti tisztelet az egészséges lokálpatriotizmussal és a piaci szellemmel. Enélkül a várost sem volna könnyű megnyerni – nekik sikerült.
– Ahogy a fesztivál nőtt – meséli –, a városiak egy része csak azt látta: fiatalok lepik el a várost, parkokban alszanak, amit természetesen gyanakodva szemléltek. Saját mániám volt, hogy ebben a pár napban országosan fogható VOLT rádiót hozzak össze, hogy a legnépszerűbb tévéműsorok élőben, a helyszínről jelentkezzenek be, talán ennek köszönhetően a helyiek is megérezték: ennek a fesztiválnak olyan húzóereje van, amit önerőből egy város nem igazán tudna megoldani. A város vezetői is egyre inkább komolyan vettek minket – még Sopronért kitüntetést is kaptunk. Az utóbbi években eljutottunk odáig, hogy a képviselő-testület politikai hovatartozástól függetlenül támogatja a fesztivált.
Gyökeret verni a városban
– Mindketten tudjuk, hogy a pezsgés nem igazán jellemző a városra, amely olykor egészen elnéptelenedik, a hazatérőnek pedig az az érzése, valójában itt nem történik semmi. Vajon miért?
– Szinte csodának tartjuk, hogy a fesztivál gyökeret bírt verni a városban – mondja Lobenwein Norbert. – Tényleg nehéz életet lehelni a városba. Mostanában, ha kiülünk a családommal a Fő térre, csak méltatlankodunk: egyedül vagyunk ezen a lélegzetállítóan szép helyen, ahol mintha megállt volna az idő. Ha néha történik valami, akkor attól kell rettegni, mit szólnak majd azok, akik olyan szerencsések, hogy itt lakhatnak. Járva a világot azt kell gondolnom, hogy mi magyarok sok minden más mellett ünnepelni is elfelejtettünk. Nem kell messze menni: ha az osztrákoknál egy Sopron méretű városban történik valami, azon korra való tekintet nélkül mindenki aktívan jelen van és jól érzi magát. Némileg kárpótol egyébként, hogy egy ideje azt látom, a VOLT-ot azok a soproniak is kötelező programnak tartják, akik korábban el se tudták képzelni magukat egy ilyen jellegű fesztiválon. Ott vannak, jól érzik magukat, és megnyílnak, „XXI. századi városi polgárként” viselkednek. Azt szoktam mondani, hogy ez a négy nap alkalmas arra, hogy egy évre élménnyel és energiával töltse fel az embert. A városvezetéssel folytatott beszélgetéseink során mindig oda lyukadunk ki, hogy érdemes volna gondolkodni további események szervezésén, ehhez azonban hosszú távon kellene terveznünk. Nyilván nem csupán könnyűzenei tartalmú rendezvényekre gondolok. Ez a város az ünnepi hetek és a VOLT mellett más, országos, akár nemzetközi kulturális programoknak is otthont adhatna, amelyek aztán más évszakokban is komoly érdeklődést generálhatnának Sopronban – véli a fesztiváligazgató.
Legyen igaza. S ha így lesz, talán egyre több soproni térül-fordul, s köt ki ott, ahonnan útnak eresztette az élet: otthon.
