Pénzéhes honatyák

Amikor a Daily Telegraph-csoport úgy döntött, hogy esetről esetre, személyről személyre közli, hogy a brit alsóház képviselői milyen címen mennyi költségtérítést igényeltek, valószínűleg nem volt teljesen tisztában azzal, hogy az ügy hullámai milyen meszszire mennek.

Az várható volt, hogy az alaposan megadóztatott választópolgárt felháborítja, ha közlik vele, hogy alsóházi képviselője milyen címeken követel közpénzt, kivált, ha kiderül, hogy egyes esetekben a túlságosan laza szabályokat lazán értelmezve, néhány esetben pedig kifejezetten törvénytelenül csen a közvagyonból. A felkavart viharnak kevés hőse és sok kárvallottja lett, nem utolsósorban Michael Martin, a brit parlament történetében az első házelnök, akinek le kellett mondania.
A dráma második fejezete a múlt hét végén kezdődött, amikor a Sunday Telegraph azt kezdte firtatni – ismét megadva az érintettek nevét és a részleteket –, hogy miféle „másodállásokban” menynyit keresnek a honatyák. Tévedés ne essék: a parlamenti szabályok nem tiltják, hogy az alsóházi képviselőnek más munkája és jövedelemforrása is legyen parlamenti munkáján és fizetésén kívül. Az egyetlen kikötés, hogy ezt be kell jelentenie a Háznak. Vannak fizetett pozíciók, amelyek nem vesznek igénybe túl sokat a képviselő idejéből, például tiszteletbeli igazgatói állások vagy rendszeres, de nem túl gyakori újságírás, szereplés az elektronikus médiában. Kissé meglepő, de nem túl nyugtalanító, hogy van olyan alsóházi képviselő, aki munkája mellett időt talál arra is, hogy folytassa fogorvosi praxisát. Ennél meglepőbb egy konzervatív képviselő esete, aki birtokán temetőt tart fenn, és időnként a sírásás munkájától sem riad vissza.
Egy képviselő, aki korábban lakásügyi miniszter volt, évente közel százötvenezer fontot (45 millió forintot) keresett tavaly hat különböző forrásból, amelyek mind lakásügyekkel vannak kapcsolatban.
De hogy a média se maradjon ki a szórásból, a BBC vezetősége is tűz alá került. Mark Thompson, az országos közszolgálati tévé- és rádiótársaság vezérigazgatója, aki évi háromnegyedmilliós (225 millió forintos) fizetése mellett költségtérítést kért egy nem egészen hetvenforintos parkolási díjért, nemigen tudta védeni sem ezt az igényt, sem azt, hogy a BBC huszonhét legmagasabb beosztású alkalmazottja többet keres a miniszterelnöknél, sem azt, hogy az egyik külső munkatárs szerződése évi nyolcmillió font (közel két és fél milliárd forint) értékű.
A választópolgár nehéz időknek néz elébe, és enyhén szólva rossz szemmel nézi, ha közpénz magánzsebbe vándorol, vagy ha politikusok jól megfizetett idejük egy részében fogat húznak vagy sírt ásnak.