Hatvannyolc éves korában elhunyt a világhírű német koreográfus és táncos, Pina (Philippina) Bausch. Tegnapi halála váratlan volt, a múlt héten diagnosztizálták nála a rákot.
Nem úgy akarok mozogni, mint egy táncos, azt akarom megmutatni, ami mozgat – volt a hitvallása. Szűkszavú volt, ám koreográfusként a színpadon annál több, magvas mondanivalója akadt. Álmokról beszélt, apró gesztusokról, rólunk, szép és törékeny emberekről, az élet kollázsát rajzolta a színpadra.
A hetvenes évek kezdetén a nők forradalmát élte meg a német táncművészet. Susanne Linke, Reinhild Hoffmann és Pina Bausch, mind a Folkwang-iskolából indulva hirdette meg a színpadi összművészet megteremtését. Philippina lett közülük a leghíresebb, méltán. A hetvenes évek elején neve összeforrt a Wuppertali Táncszínházéval. Avantgárd! – mondták kezdetben az elutasítók, és ugyanezt kiáltották a rajongók meg a sznobok. Egy időben valóban az volt, csak éppen mindig alázatos maradt.
Elképesztő tehetségű és képességű művészekkel dolgozott együtt, darabjainak színpadképére mindig külön odafigyelt. Ezt igazolhatják, akik 1995-ben és 2000-ben látták itthon egy-egy előadását. Utóbbi, a Zöld föld rólunk, magyarokról szólt. Egy évig utazta az országot. Ebből többet megsejtet, mint amit néhányan tudni vélünk.
Online váltunk devizát a nyaraláshoz
