Ezután nem helyben szedik az önkormányzatok egyik legfőbb forrását, az iparűzési adót, hanem az APEH hajtja be, az áfaemelés milliárdokkal terheli meg a települési költségvetéseket, amelyektől összességében 120 milliárd forintot von el az állam. Végveszélybe került az önkormányzatiság, vagy csak egy támogatottságát vesztett hatalom kétségbeesett intézkedéseivel állunk szemben?
– Az iparűzési adó központi beszedése keményen arcul csapja az önkormányzatiságot, abszolút sérti az önkormányzatok alkotmányban rögzített önállóságát, és szembemegy az európai uniós normákkal is. Ez tipikusan a leghatékonyabb helyi adó, a beszedés elvételével nemhogy megtakarítás nem jelentkezik, az adminisztráció nem csökken, de az APEH-nél nincs helyismeret. Eddig legalább ez jól működött. Mivel az adókivetés joga a miénk maradt, káosz várható minden szinten. A jogorvoslat lehetőségét még vizsgáljuk, azonban elfogadhatatlan, hogy az illetékes miniszter több mint két hete még csak válaszra sem méltatta azt a levelet, amelyben az önkormányzati szövetségek kérték a kormány-önkormányzatok érdekegyeztető fórumának rendkívüli összehívását.
– A jelenlegi kormány magát átmenetinek nevezte, mégis saját ciklusán jóval túlmutató döntéseket hoz. Ezt szóban már az önkormányzati ágazat szinte valamennyi szereplője megelégelte, még az MSZP-s vezetésű települések és a korábban inkább a kormányhoz húzó érdekképviseletek is.
– Ezt érzékelve hoztuk létre az önkormányzati szövetségek konzultációs tanácsát.
– A folyamat nem most kezdődött, hanem a 2002-es választások után, három éve pedig valóságos hadjárat indult az ellenzéki vezetésű megyék, a városok és a falvak ellen. Nem gondolja, hogy a jelenlegi helyzetért az eddig pártosan széthúzó érdekképviseletek is felelősek, nem túl késői az összefogás?
– Sosem késő. Kétségtelenül most szorult meg már annyira a hurok, hogy nincs más menekülési irány, mint az, hogy egy nagyon kemény önkormányzati érdekvédelem létrejöjjön. Kidolgoztunk egy olyan szervezeti formát, amely az Európai Unió régióbizottságának megfelelően működne. A konzultációs tanács alapjain olyan testület alakulhat, amely néhány kérdésben egyetértési, illetve vétójogot követel magának.
– Melyek ezek?
– Elsősorban a működést és a gazdálkodást érintő szabályok módosítása, akár a mindenkori kormánnyal, illetve a döntéshozó parlamenttel szemben. Az önkormányzatok összességében 3400 milliárd forinttal gazdálkodnak, ebből idén csak 1290 milliárd az állami részvétel, és jövőre ennek csaknem tíz százalékát, 120 milliárdot vonnának el. Ez kemény érvágás lesz, és nem is önmagában ezzel van baj, hanem azzal, hogy nem mondják meg világosan: miből és hogyan.
– A nagyobb beleszólás joga elvezethet akár a kétkamarás parlament létrejöttéhez?
– Igen, akár ez is megoldás lehet, de ebben a politikának bölcsnek kellene lennie. Támaszkodjanak arra a tapasztalatra, felhajtóerőre, amit az önkormányzatiság jelent. Valódi érdekegyeztetésre van szükség, de ma a hatalom semmit nem egyeztet senkivel. A mi ügyünk nem arról szól, hogy most a 3400 milliárd helyett kérünk még 1000 milliárdot, ez ma nem is reális. Arra várunk választ, hogy a jelenlegi kereteken belül mire helyezzük a hangsúlyokat, mire fordítjuk a beszedett adót, hogyan kompenzál az állam, ha év közben elvesz tőlünk. Érdemi vitákat akarunk, annak nincs értelme, hogy az asztal mellett százszor elmondjuk ugyanazt. Európában ezt hívják az önkormányzati érdekérvényesítés folyamatának, és erről tanulmányt is készítek majd.
– Mind több önkormányzatnál egy egészen másfajta „érdekérvényesítésre” derül fény, folyamatosan. Helyi visszaélések, bűncselekmények: csak Erzsébetvárosban, Terézvárosban, illetve más, vidéki településeken többtucatnyi politikust gyanúsítottak meg, rabosítottak a nyomozó hatóságok, főként ingatlanügyletek miatt.
– Egyértelmű: aki bűnös, az üljön, ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy az utóbbi időben kizárólag a korrupcióval, a bűnözéssel azonosítanak bennünket. Van 3200 önkormányzat, de harmincnál nincs sokkal több helyen botrány. Állítom, a polgármesterek 98 százaléka tisztességes, közülük sokan ebben a válságos időszakban megkettőzött erővel dolgoznak. De nem csak ők: egy-egy település iskolájának megmentéséért az ott dolgozók, a pedagógusok és mások olyan áldozatvállalásokra képesek, amelyekről jóval többet kellene beszélni.
– Mint ős-MDF-es, mi a véleménye, hová jutott, hová juttatták egykori pártját, a rendszerváltó demokrata fórumot, amelynek hosszú ideg alelnöke is volt?
– Miután onnan felálltam, nem tartom gusztusosnak, hogy bármilyen formában is belepiszkítsak abba a tányérba, amelyből ettem. Írtam egy nyílt levelet Dávid Ibolyának Bokros Lajos EP-listavezetői kinevezése után. Ma még nyilvánvalóbb: ez a párt már nem az a párt. Fáj ezt látni.
– Ön tizenkilenc éve Gödöllő polgármestere, akárcsak Demszky Gábor Budapesten…
– Demszky a fővárosi politikai alkuk hálójába került, saját magát verte tönkre két évtized alatt. Ha az ember, legyen akár polgármester, tisztességesen, becsületesen, következetesen igyekszik dolgozni, akkor közösséget teremthet, programot adhat. Ne a pártpolitika, az értékrend legyen fontos, mert máskülönben rámehet a település. Nekem Gödöllőn van még dolgom.
origo.hu
Nagy a dugó az M1-esn, hármas karambol volt Győrnél
