Öngól. Bár a Nyugat egy éve sietett elítélni Oroszországot a kaukázusi háború kirobbantásáért, azóta árnyaltabban látja a történteket. Ezt látszik igazolni az EU tényfeltáró bizottságának a közeljövőben nyilvánosságra kerülő jelentése is. A Der Spiegel értesülése szerint a bizottság tagjainak többsége azon az állásponton van, hogy az ötnapos háborút a déloszét főváros, Chinvali megtámadására Mihail Szaakasvili által kiadott parancs robbantotta ki. (MN)
Miközben egyre közeledik az évforduló dátuma, úgy erősödnek mindkét oldalon egy újabb grúz–orosz konfliktus lehetőségéről szóló hírek. Egyes lapok már a háború kirobbanásának pontos időpontját (június 29.) is tudni vélik. „Vannak Grúziában olyan hangok, melyek szerint Oroszország ugyan megerősítette pozícióit a Kaukázusban, katonái, bázisai ott vannak Abháziában és Dél-Oszétiában, a maga elé kitűzött célt azonban tavaly augusztusban nem érte el” – mondja Georgi Hucisvili, hozzátéve, hogy ezeket a véleményeket nem lehet igazán komolyan venni. A szakértő kifejti, hogy tavaly augusztusban Oroszországnak volt alapja a támadásra, ugyanis Szaakasvili kezdte el lövetni és bombázni Chinvalit, s eltekintve az első napok sajtójától, az orosz választ a nemzetközi közösség sem agresszióként, hanem a grúz lépésre adott aránytalan válaszként értékelte. „Jelenleg egy orosz támadást azonban nem lenne mivel igazolni, s kizárt, hogy Moszkva ilyen buta hibát követne el!” – szögezi le Hucisvili, megjegyezve, annak is kicsi most az esélye, hogy Szaakasvili a tavalyihoz hasonlóan feladná a labdát, hiszen belpolitikai gondjai, a legitimitásának gyengülése és az ominózus háború lényegesen leszűkítették külpolitikai mozgásterét.
A grúz szakértő mindazonáltal elismeri, nem teljesen légből kapottak azok az elemzések, amelyek a következő két hónapban a feszültség növekedésével, esetleg valamiféle katonai akcióval számolnak. Ezek a feltevések ugyanis azon a tapasztalaton alapulnak, hogy nehéz belső helyzetéről Mihail Szaakasvili előszeretettel terelte el a figyelmet a külpolitikai helyzet élezésével, s játszotta ki az orosz kártyát. A hatalom és az ellenzék közötti patthelyzetet látva az elnök pozíciói most sem a legjobbak, érthető tehát, ha egyesekben felmerül egy újabb konfliktus lehetősége. Kétségtelen ugyanis, hogy az elnök a hatalom megtartása érdekében sok mindenre képes. Egy ilyen akció azonban csak nagyon korlátozott lehetne. Ám még egy ilyen lépésnek is túl nagy a rizikója, így ezt a nemzetközi közösség aligha támogatná, míg Oroszország egyszerűen nem engedné.
Az ország területi egységének helyreállítása a konfliktusokkal foglalkozó szakértő szerint rövid és középtávon nem reális. Hucisvili úgy véli, Abházia és Dél-Oszétia Grúzia számára jó időre elveszett, nem zárja ki azonban, hogy valamikor, mondjuk ötven év múlva olyan geopolitikai helyzet alakul ki, amely segíti a reintegrációt. Vannak persze olyan vélemények is tbiliszi diplomáciai körökben, hogy a helyi elitek érdekeit sokszor figyelmen kívül hagyó orosz fellépés Abháziát ennél jóval korábban Grúzia felé fordíthatja. A realitása ennek egyelőre meglehetősen kicsi, Hucisvili szerint azonban a közeledés előfeltételeinek megteremtésén folyamatosan dolgozni kell, s a Nemzetközi Konfliktuskutató és -kezelő Központ ezt teszi.
