Ukrán harc a múltért

Kijev és Moszkva az északi háborúban fordulópontot jelentő poltavai csata 300. évfordulójának megünneplésére készül. Az 1709. június 27-én lezajlott ütközetet, amelyben az I. Péter cár vezette orosz csapatok fölényes győzelmet arattak a XII. Károllyal az élen felvonuló svédekkel szemben, Moszkva elsősorban az orosz szellem és lélek, s nem utolsósorban az orosz fegyverek diadalaként, Kijev viszont mindenekelőtt a nagy északi szomszéd által árulónak tartott Ivan Mazepa hetman katonai-politikai színre lépéseként, valamint az északi háború idején létrejött ukrán–svéd szövetség megkötésének jubileumaként akarja ünnepelni.

Minden együtt van ahhoz, hogy a poltavai csata 300 év múltán ismét fellángoljon, újabb feszültséggel terhelve meg az utóbbi években amúgy is meglehetősen mélyhűtött állapotban lévő ukrán– orosz viszonyt. Jóllehet, a jubileumi előkészületek kezdetén még minden felhőtlennek és harmonikusnak tűnt. A két ország államfője, Viktor Juscsenko és az akkor még hivatalában lévő Vlagyimir Putyin ugyanis abban egyezett meg, hogy közösen látnak hozzá az előkészületekhez, és együtt ülik meg majd az ünnepet is. Hamar kiderült azonban, hogy a felek valójában mégsem ugyanarról beszélnek, illetve az, hogy a poltavai csata is része, ha úgy tetszik, áldozata lett annak a két ország között a történelmi múlt újraértékelése miatt újra és újra fellángoló vitának, amelyben Ukrajna nemzeti identitásának, Oroszország pedig a szovjet birodalom felbomlásával megingott nagysága és a világpolitika színpadán betöltött szerepe újrateremtésének megalapozására törekszik.
Az ukrán államfőnek az előkészületekkel kapcsolatosan kiadott rendelkezése például már nem is a poltavai csatára, hanem sokkal inkább az ukrán függetlenségi törekvések egyik jelképének tekintett, az ország autonóm politikai státusának megőrzéséért az orosz cárral is szembehelyezkedő Ivan Mazepa katonai-politikai színrelépésére, valamint a hetman és XII. Károly király által 1709-ben megkötött ukrán–svéd szövetségre helyezte a hangsúlyokat. A kijevi Sztolicsnije Novosztyi című hetilap elemzője szerint az újraválasztására készülő Viktor Juscsenko feltehetőleg ezzel is azt akarta sugallni, hogy a svéd király valójában már az 1700 és 1721 között lezajlott északi háborúban is az ukrán függetlenség előmozdításáért és az európai értékek terjesztéséért, nem pedig a Balti-tengerre való kijutás jogának a megszerzéséért hadakozott Oroszországgal. Az államfői rendelet ugyanis egy olyan, ukrán és svéd tudósokból összeállítandó szakértői bizottság felállítását is szorgalmazta, amelynek az lenne a feladata, hogy az „európai integrációs folyamatok szellemében tekintse át és értékelje Közép- és Kelet-Európa történelmének, illetve az ukrán– svéd kapcsolatoknak a VIII. század második felétől a XXI. század kezdetéig ívelő szakaszát”. Vagyis a nagy semmit kellene a két ország tudósainak „objektíven értékelni”, vélekedik a hetilap elemzője, hiszen már annak a kiderítése is a lehetetlenséggel felérő feladatot jelent, hogy milyen Ukrajna is létezhetett a VIII. században, amikor a Kijevi Rusz Vlagyimir fejedelemnek köszönhetően a kereszténységet is csak a X. században vette fel.
Mi több, néhány nappal a vasárnapi megemlékezések előtt még azt sem lehet tudni, hogy a csata helyszínén lévő emlékkomplexumban milyen szinten és mit is fognak csinálni. Nagy a valószínűsége például annak is, hogy elmarad a 300 évvel ezelőtt lezajlott csata történelmi rekonstrukciója is, jóllehet arra Poltava önkormányzata több száz ember bevonásával hónapokon át készült. Kijev ugyanis aligha engedheti meg, hogy területén, ha még csupán a játék szintjén is, olyan csatát vívjanak, amelyből az oroszok kerülnek ki győztesen.