A szívmelengető Szent István-nap után a mai szomorúbb lesz. 1968. augusztus 21-re emlékezünk,amikor a Varsói Szerződés hordái – köztük mi is – bevonultak az akkori Csehszlovákiába, úgymond internacionalista segítséget nyújtani egy tudatához térő nemzetnek. Pribékmunka volt, bár tudnánk feledni…
Akkor idehaza a kacsingatós Kádár János ült a pulpituson, a 301-es parcella tervezőmérnöke. Így aztán mentek a magyar tankok is Csehszlovákiába (ráadásul „véletlenül” éppen magyarlakta szlovák területekre, a drága Felvidékre…) Leonyid Brezsnyev elvtárs adta ki az ukázt, a pórázon tartott Kelet-Európa pedig engedelmesen vakkantott neki.
Ha lenne gerince valamelyik kormányon lévő vezető politikusnak, ezen a napon mondana valamit, például azt, hogy pardon. Erre azonban kevés az esély, ma pénzre szakosodott, rafinált offshore-emberek lepték el a közéletet, a hazát – közük nincs a nemzethez.
A varsói külügy a Vatikánnál tiltakozott két lengyel püspök miatt
