Elviselhetetlenül súlyos teher

Hiába nyerte meg idén a világbajnokság előtt mind a 18 versenyét és érkezett a kalapácsvetés ranglistavezetőjeként Berlinbe Pars Krisztián, a magyar atlétika remélt első vb-aranya helyett hétfőn csak egy 4. helyet könyvelhettünk el. Bebizonyosodott, a szűk hét és fél kilós golyóbis olykor súlyos teher tud lenni.

A kalapácsvetés idei világranglistáját 81,43 méterrel Pars Krisztián vezeti, de ez szürke statisztikai adat azután, hogy a pekingi olimpia 2. helyezettje a vb-döntőben csak 77,45 méterig hajította a szert. A szlovén Primoz Kozmusnak 80,84-es dobás is elég az aranyhoz. Pars a döntő után feldúlt és elmondása szerint olyan rossz fizikai állapotban volt, hogy akkor egy fél mondatot sem mondott a sajtónak; tegnap azonban – elnézéskérés után – letudta a „kötelességét”.
– Ha egyáltalán le tudta hunyni a szemét, mennyit aludt az éjjel? – kérdeztük tőle az Olimpiai Stadion lelátója alatt.
– Talán két órát.
– És a döntő előtti éjszaka? Volt valamiféle előjele annak, hogy ilyen balul sül el a verseny?
– Azon az éjjelen jól aludtam. Még azt sem mondhatom, hogy a vb légköre zavart meg. Igaz, hogy mi, kalapácsvetők ritkán szerepelünk akár csak tízezer néző előtt is, de nekem nem ez volt az első világversenyem. Viszont az első olyan, hogy kimondtam, az aranyéremért jöttem, és mindenki el is várta tőlem a győzelmet. Az idegesség és a lehetőség terhe pedig egyszerűen agyonnyomott. A görcsösség ráment a technikámra, és ilyenkor mindennek vége. Amit lehetett, azt elrontottam, vagy kicsúszott a kezemből a kalapács, vagy a hálóba dobtam. Rettenetesen sajnálom.
– Az országos bajnokságon beszélgettünk, és akkor kérdeztem, hogy jár-e sportpszichológushoz. Azt válaszolta, hogy nem, mert nincs rá szüksége.
– Igen, mert addig nem is volt… Még a 2005-ös helsinki vb-n esett meg, hogy 79,5 méterrel fel lehetett állni a dobogóra, ez ott anynyira nyomasztott, hogy képtelen voltam megdobni. Csak bő egy méterrel maradtam el, de hetedik lettem. Az elmúlt években aztán úgy tűnt, tudom kezelni az efféle helyzeteket, még a pekingi olimpián sem volt bennem félsz. A vb-t is nyugodtan vártam, és ha most kimegyek az edzőpályára, lehet, hogy nyolcvanegy métert dobnék.
– Feltűnt, hogy a döntőben milyen sok a rontott kísérlet, és a lelátóról azt hittük, csúszik a dobókör.
– Nem csúszott, a kör jó volt. Ez a verseny fejben dőlt el, és a rontások ezúttal csak azt mutatták, hogy ki az, aki görcsöl. S nekem arra kell megtalálnom a megoldást, hogy ilyen soha többet ne forduljon elő.
– Ha legalább a bronzérem meglett volna, most kisebb a fájdalma?
– Szerintem akkor is majdnem ilyen csalódott lennék, és csak pillanatnyi vigaszt jelentene, ha ott vagyok a dobogón. Mert én nem azért jöttem ide, hogy a harmadik fokára álljak. Ám még ez sem jött össze, mert Zagornijnak az utolsó sorozatban sikerült legalább hetvennyolc métert dobnia, nekem viszont még annyit sem.
– Amikor kiderült, hogy a tizenkettes döntőben folytathatja a legjobb nyolc között – mert az az eshetőség is fennállt, hogy kiesik –, ez nem hozott felszínre új energiákat?
– De igen, így értem el a legjobbamat a negyedik sorozatban. Csak éppen az volt a baj, hogy ez se lett jó dobás. Meghajtottam rendesen, utána azonban nem tudtam stabilan megállni. Pedig ha sikerül, akkor ez legalább 79 méter lett volna, és akkor megindulok. Ha az első két-három dobásból nem jön össze az az eredmény, amit az ember eltervez, akkor abban a lelkiállapotban onnan nagyon nehéz felállni. Van, aki képes erre, de erre még nem vagyok érett.
– A vb után nem lesz könnyű folytatnia a szezont…
– Augusztus végén megyek Zágrábba, Dubnicába, utána lesz Szombathelyen Németh Pali bácsi emlékversenye, szeptember 12– 13-án pedig jön Szalonikiben a világdöntő, amit idén rendeznek meg utoljára. Azon leszek, hogy ha a vb-t nem sikerült, legalább ezt nyerjem meg, ez némi elégtételt jelentene. Egy kicsit.
Győztesek. Nők, 400 m: Sanya Richards (amerikai) 49.00 mp; gerelyhajítás: Steffi Nerius (német) 67,30 m. Férfiak, hármasugrás: Phillips Idowu (brit) 17,73 m; 3000 m akadály: Ezekiel Kemboi (kenyai) 8:00.43 p; 400 m gát: Kerron Clement (amerikai) 47.91 mp.

Döntő és dopping. Kővágó Zoltán bejutott a diszkoszvetés döntőjébe. Az Athénban olimpiai 2. versenyző másodikra dobta túl 65,82 méterrel a 64,50-es selejtezőszintet, s a harmadikként lépett tovább. Szombaton pozitív doppingtesztet szolgáltatott a marokkói Jamal Chatbi, aki bejutott a férfi 3000 m akadály tegnapi döntőjébe.