Gyújtogatók

Finom cég lehet az a Dunakeszin üzemelő társulat, amely minap tíz perc határidőt adott egy kitelepített családnak, hogy az elhagyja otthonát. Az előemberek néhány hét múlva a lakásban maradt tárgyakat nemes egyszerűséggel egy raktárban elégették. A harmincmilliót érő házat tízmillió forintért „vásárolta meg” egy ingatlanforgalmazó, amelynek – talán véletlenül – a hitelt nyújtó cég a tulajdonosa. Mondom, tíz percet adott a Dunakeszin élő, a lakáshitelét fizetni képtelen családnak a barbár cég. A három gyermek, a szülők és a nagyszülők csak néhány apróságot tudtak összekapkodni, mielőtt a haramiák becsukták mögöttük az ajtót. A család pedig, más megoldás nem lévén, albérletbe költözött.
A szülők néhány nappal az otthonuk elhagyása után elmentek a raktárba, és ott azzal szembesültek, hogy néhány értékesebb tárgyuk eltűnt. Amikor ezt szóvá tették, a raktár dolgozói – förtelmes ember lehet valamennyi, hiénák – kizavarták őket, és közölték, ha nem viszik el a cuccaikat – egy élet művét –, rövid időn belül elégetik azokat. Így is tettek. Amikor a család tagjai néhány nap múlva visszamentek a holmijaikért, csak hűlt helyüket találták. Még a gyerekek játékait is megsemmisítette a banda.
Egy szakember szerint nem egyedi esetről van szó, gátlástalan gengszterek régi módszereivel állunk szemben. Ezeknek már szaguk van. A korszellem és a jogszabályok őket segítik. Még.