Homályban tapogatózik a rendőrség

Feldereng a jó hatvanas évek házibulija, ahol az elfogyasztott alkohol mennyiségével nőtt az aktivitás, amíg valaki el nem kiáltotta magát, hogy: Játsszunk gyilkososdit! Leoltották a villanyt, izgatott sikítozás, sutyorgás, dübögés, majd amikor felgyulladt a fény, valaki „halva” fekszik a padlón. És kezdődik a gyilkos keresése. Kérdések, vizslatások, kéz- és arcjátékok, csapdák, öszszekacsintások, találgatások, hatalmas melléfogások, amíg a gyilkos rendszerint megunva a bénázást, felkurjant, hogy szabad a gazda, én voltam! Ilyesféle érzületünk támad a cigánygyilkosságokkal kapcsolatban. Ez a háttérmotívum át- és átszövi a híradásokat, s amikor már lanyhulna az érdeklődés, akkor jön egy „okos” ember, és bedob bármiféle orbitális hülyeséget, amitől megint elkezdődik a tragikus eseményekből kicsiholt információmorzsák mixelése.
Könnyen belátható, hogy a rendőrség, ha nem valami előttünk titkolt okból tehetetlenkedik, akkor az elmúlt évek legtalányosabb történéseivel találja magát szemben. A cigánygyilkosságok miértjének felfejtését már az elején elrontották. Az egyik nézet, amelyet a cigányok és különböző kisebbségvédők hangoztattak, az, hogy ez a magyarok műve, sőt és naná, hogy a Magyar Gárda keze benne van. Milyen pofonegyszerű lenne a rasszista indíték, igaz, Kállai Ernő? Ezeket azonban semmi nem támasztotta eddig alá, de sikerült egész Európát teleharsogni azzal, hogy a magyarok ölik a cigányokat. A híradások rosszindulatúak, hazugok és mélyen sértik a többségi társadalom önérzetét, méltóságát. Amit tudunk, az, hogy a puska, amit használtak, több helyszínen megfordult már. Erre aztán megindult a rendőrök és az úgynevezett szakértők agya. A cigánygyilkosságok gyanúsítottjai olyan gyorsan változnak, mint a kaleidoszkóp képei. Mire megszoknánk az egyik verziót, már itt is van a másik. Előbb volt a vadásztársaság víziója a fekete terepjáróval, ami e pillanatban totemállatként szerepel a cigányok mítoszvilágában. Utána következett a magányos gyilkos. Ezt valaki azonnal elirigyelte, és kitalálta, hogy csoport volt. Eleinte ugyan sokan voltak, de ahogy ment az idő, valaki megriadt a sok vértől és kiszállt a csapatból. Ugyan mi utal erre?
Aztán jöttek a profilalkotók. Magyarország nem Amerika, a nyomozók nem Quanticóban végeztek, de a végtermék mindenesetre bámulatos. Hogy azt mondja, ez egy család, az apát hajtja a bosszúvágy, az anya megy kémkedni, és kilesni az áldozatot. Előtte úgy tudtuk, hogy a gyilkos maga megy helyszínelni. Senki a sok okos ember közül nem szólalt meg, hogy ha egy fehér ember, egy gádzsó beszabadul a cigánysorra, és ott szaglászik, könnyen Szögi Lajos sorsára juthat, mielőtt bármit is kiszagolna. Arról a magyarok meg végképp nem tudhatnak, hogy a kislétai asszony vagy a tiszalöki áldozat szorgos, igyekvő cigányok voltak, ellentétben az uzsorás munkakerülőkkel. Hogy ők pozitívan tértek el az átlagtól, azt csak a legszűkebb környezetük tudhatta. Nos? Ez miért nem jutott senkinek az eszébe? A profil azt mutatja, hogy hidegvérű, okos, legalább nyolc osztályt végzett emberről van szó, aki még arra is ügyel, hogy autópálya közelében, a cigánysor szélső házaiban keresse az áldozatait. Újabb változat. És ezt komolyan nyilatkozza főrendőr, alrendőr, pszichiáter, tárgyaló, de megszólalt Doszpot, a mindenhez értő sztárzsaru, aki azonnal felmantrázta a rasszista indítékot, mintha tudna valamit. Az elkövető katonaviselt, mozgékony, kiválóan bánik lőfegyverrel, és olyan helyzetben van, hogy százmillió forintért sem adják fel.
Van még valami? Van, az, hogy nem tudjuk, ki a tettes. Az kissé feltűnő, hogy bárki, aki a külföldi titkosszolgálatok keze nyomát véli a kivégzésekben felfedezni, ledorongoltatik. Ha semmit nem tudnak, akkor ebben miért olyan biztosak? Az átlagember ennyit lát az egészből, meg annyit, hogy Draskovics miniszter időnként belebeszél a semmibe, és fenyegetőzik. Fenyegeti a magyarokat, a vétlen tömeget, és igen, lovat ad a cigányság alá, amikor járőrösdit játszat velük. Ez a legnagyobb melléfogás eddig ebben az elátkozott ügyben, hatalmat adni, bármilyen kicsit olyan embereknek, akik képtelenek uralkodni az indulataikon, és magyarellenességüket sem nagyon titkolják. Kaszákkal, kapákkal, baltákkal mennek járőrözni, és mint tudjuk, ahol fegyver van, azt előbb-utóbb használják is. És akkor nem 1300 magyarok elleni támadás lesz a számlájukon, hanem sokkal több, mert a kívülről gerjesztett indulatokat már ma is nehéz mederben tartani.