Közönséges rablás folyik a BKV-nál

Elgondolkodtatott cikkük, amelyben Torkos Matild elemezte a „Gyalázatos végkielégítések”-et (Magyar Nemzet, augusztus 13.). Mindennek oka és felelőse van: hogy pénzek kerülhetnek bizonyos személyekhez törvénytelenül, mert különben semmi közünk hozzá, hacsak a törvényeken nem szigorítunk. Valamit kipótolnak a kiutalt pénzek egy részével, és éppen erről írnék.
Szerintem érdemes megnézni az egyes pártok, főleg a kapzsi és hamiskártyás SZDSZ és MSZP évenkénti pénzügyi beszámolóit, amelyek nyilvánosak, a Magyar Közlöny április végén szokta közzétenni. Évekig figyeltem ezeket a beszámolókat: a bevételi oldalon a tagdíjak, az állami támogatások és az egyéb források vannak. Utóbbiak közt a jogi személyek és a magánszemélyek támogatásai. A magánszemélyek 500 ezer forint feletti adományait nevesíteni kell, a kisebbeket viszont nem.
Az utóbbiakba simán belefér egy halom olyan pénz, amit valakik megszavaznak többséggel, majd valakik kiutalnak valakiknek, de egy részének kötelező befizetésével, és még nyoma sincs. Ez olyan, mint a Tocsik-ügy volt, amikor a két pénztárnok forintra fizettette ki a sikerdíj 25-25 százalékát, és annyira szemérmetlenek voltak, hogy még csak nem is kerekítették a 200 valahány milliós összegeket, így azonnal feltűnt annak idején az újságban megjelent utalványozási adat furcsasága, a két oldal egyezésén túl, amit egy osztással azonnal ki lehetett mutatni: pontosan 25 százalékot követeltek és kaptak.
Mindez alapos feltételezés, hiszen például a BKV-nál miért hunytak volna szemet a százmilliós kifizetések felett, és miért akarták volna azokat eltussolni, ha nem azért, mert valami nagy disznóság van a háttérben? Tipikus korrupciós lehetőség, és a kuncsaft annyira benne van, hogy boldog lesz a töredékösszeggel is, és hallgatni is fog, főleg, ha még erre is fizetnek, hogy nem kell félni semmitől. Hacsak nincsenek oknyomozó újságírók, valahogyan információhoz, füleshez jutó, a köznek jót akarók, akik által kiderülhetnek az ilyen botrányos ügyek.
Hasonlók történhettek a fővárosban a VI. és a VII. kerületben, és ki tudja, még hol… Ez rablás.
Szőts András
Budapest