Ha nem parádézott volna Korda György új, 120 milliós villájával a bulvárújságok címlapján, ha nem mosolygott volna gondtalanul és ragyogva Klárikával az oldalán, minden megy tovább úgy, ahogy tizenegy évig ment. Most pedig itt a helyi aláírásgyűjtés, az irigy acsarkodás, hozzá a rossz szájíz – és lehet, hogy még a magánpart is elúszik. A legrosszabb forgatókönyv szerint hamarosan velencei polgárok és nyaralók sétálgatnak majd a Korda-villa és a tó között, bebámulnak a házaspár tányérjába.
Ennek az írásnak nem témája Kordáék közéleti szerepvállalásának megítélése. Úgy tűnik, a sülylyesztőből kikecmergő táncdalénekes, akiben már csak obskúrus politikai kapcsolatai éltették a reményt (emlékszünk még a Korda-villában tartott titkos találkákra), mára ismét jól eladható áru. Korda e tekintetben sem tehetség nélküli. De amivel most vádolják, azt nem ő követte el, csupán önkéntelenül ráirányította a figyelmet mások bűnére. Olyan bűnökre, amelyek sokak megítélése szerint felérnek a háborús bűnnel. Egy ország legnagyobb természeti kincseinek a kiárusítása ugyanis ilyen.
Tizenegy évig nem szúrt szemet senkinek, hogy a Fejér Megyei Önkormányzat eladta ezt a partszakaszt egy ingatlanbefektetőnek, azóta épül ott a lakópark, a telkek azóta érnek a vízig. Eredetileg a Panoráma kemping tartalék területe volt, de már a kemping sincs a megye tulajdonában. Balogh Ibolya, a közgyűlés jelenlegi elnöke belső vizsgálatot indított, a megyei önkormányzat pedig jóvá akarja tenni, amit az előd elrontott: a parti sétányt visszaadná a velenceieknek. Nem kizárólag jószántából. A vízgazdálkodásról szóló törvény ugyanis azt írja elő, hogy az állami és az önkormányzati tulajdonban álló vízparti ingatlanokat meghatározott méterig nem lehet elidegeníteni, azok csak különösen indokolt esetben kerülhetnek ki az állam és az önkormányzat tulajdonából, amire felmentést kormányrendelet adhat. E partszakasz eredeti állapotát is helyre kell tehát állítani, a köz számára körbejárhatóvá és átjárhatóvá tenni.
Korda György vásárolhatna még néhány vízparti ingatlant, például a Balaton mellett, és eldicsekedhetne velük a bulvárban, ezzel jó szolgálatot vállalna. Mert ráirányítaná a figyelmet arra, hogy élelmes és mohó megyei és városi önkormányzatok a Balaton-partot is rég kiárusították már. Badacsonyörs például, e kis vízparti település olyannyira el van zárva a tótól, hogy a szomszéd faluba kell mennie az örsieknek, ha fürödni akarnak. A korábban a számukra és üdülővendégeik számára strandként szolgáló kempinget eladták, tavaly le is zárták. És így tovább, mehetünk körbe a parton, amelyre nagybefektetők – természetesen kizárólag a település és a környék felvirágoztatása, valamint foglakoztatási mutatói javítása érdekében – üdülőparkokat terveznek, de ha esetleg ezekből nem lesz semmi, akkor szépen kiárusítják, és lesz ott luxus-magánlakópark, szép kis magánparttal. Medgyessy exminiszterelnöknek, tudjuk, van már ilyen nyaralója. Ugyanazok szerezték neki, akik megvették a balatoni vízparti kempingeket. Csak Medgyessy okosabb, mint Korda, nem parádézik az új luxusingatlannal. Az igazi gazdagok óvatosak. Nem hivalkodnak. Csendesen zárják körbe a furcsa jogi utakon szerzett birtokaikat természetvédelmi terület közepén, vízparton, a Tihanyi-félsziget féltett pontjain. Sőt még papírt is szereznek, hogy minden a legnagyobb rendben.
Most, hogy a Balatonra már kitették az Elkelt táblát, a befektetők ráfordulhattak a Velencei-tóra. A pesti kisember egykori menekülési helye nemsokára a nagymenőké lesz. Jönnek a King’s City szerencselovagjai, Sukoró és a Veres, Oszkó, Bajnai, Gyurcsány négyes nagyot álmodott, Korda a hírek szerint már megvette a velencei volt kisegítő iskola lepusztult épületét, amelyben kaszinót nyit. És ha mindebből nem lesz a végére több, mint piti kis ingatlanspekuláció, akkor legfeljebb elnézést kérnek: ők a legjobbat akarták, de nem jött össze. Majd fizetés nélkül, ám nagy fizetséggel távoznak a kasszától. Az egész bulira csak szegény Korda fázik rá.
Kocsis Máté most peckes ökörnek nevezte Magyar Pétert, és minden oka megvolt rá
