Magyarország várja a Levszkit

A svéd Kalmarral szemben még szinte észrevétlenül ki lehetett volna esni. A labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezője negyedik fordulójának ma 20.45-kor kezdődő visszavágója azonban már nemzeti ügy, így a Puskás-stadionban kis túlzással nem is a Debrecen, hanem Magyarország várja a bolgár Levszkit. A felfokozott várakozás alapja a múlt szerdán Szófiában kicsikart 2-1-es előny, valamint a BL-főtábla ígérete, igézete.

Nem adják fel. A mai mérkőzés mindkét résztvevője tegnap érkezett meg Budapestre. Herczeg András, a Debrecen klubmenedzsere optimista: „Lélekben mindenki velünk lesz, aki szereti Magyarországon a labdarúgást. Nyerni akarunk.” Mint ahogy Ratko Dosztanics, a bolgárok szerb vezetőedzője is: „Mindent megteszünk a továbbjutásért. Hiszem, hogy kétszer nem követjük el ugyanazokat a hibákat. Bízom a tapasztalt játékosaimban.”

Olyan szép íve lehetne ennek a magyar futballreneszánsznak. Előbb megtáltosodik egy játékos (természetesen Dzsudzsák Balázs, aki két gólja mellett egy gólpasszal mattolta az Ajaxot), aztán egy klub (ugye mondani sem kell, a DVSC), majd a válogatott. És ha mindez fordítva sül el? Mondjuk betlizik egy klasszisunk (az angol Times szerint Roy Hodgson, a Fulham menedzsere nyílt színi tapsot kapott a szurkolóktól, amiért a Chelsea ellen a 62. percben lecserélte a hatástalan Gerát), egy csapatunk és a nemzeti egylet is? Akkor mélyebbre zuhanunk, mint ahová valaha is képzeltük magunkat. A Debrecennek többek között azért is tovább kellene ma masíroznia – vagy legalább evickélnie –, mert ezzel egymagában bearanyozná a teljes hazai fociőszt.
A 2-1-es szófiai győzelem ehhez remek kiindulási alap, veszélyesen jó eredmény. A mindmáig egyetlen magyar BL-főtáblás alakulat, a Ferencváros 1995. augusztusi huszárcsínyét idézi, hiszen a Fradi is 1-0-s sikerrel nyitott a nagyképű Anderlecht otthonában. De azt se feledjük, hogy két hétre rá az Üllői úton keményen megszenvedett: Kopunovics ugyan az 50. percben
2-0-ra növelte az összesített előnyt, ám a belgák a 65. percben felzárkóztak 2-1-re, és a hátralévő majd félórát bizony a levegőben töltötte Hajdu Attila kapus.
Persze nem törvényszerű, hogy ma Polekszicsnek is folyamatosan repkednie kell, jobb, ha a telt házat jelentő 36 ezer szurkoló teszi ezt. Erre mindenképpen reményt ad a statisztika is: a Loki eddig hatszor kezdett vezető pozícióból kontinentális kupavisszavágót, és egyszer sem bukott. Legutóbb, egy körrel korábban például az észt Levadia elleni, tallinni 1-0-s fórt duplázta meg Debrecenben. Bár a Levszki minden bizonnyal komolyabb ellenfél a baltinál – 2006-ban, ugyebár, ott virított a BL-csopor-körben –, azért messze nem sztárgárda, még csak nem is az 1995-ös Anderlecht. Ennek igazolásaként az jelentheti a fő erősítést a bolgárok számára, hogy rehabilitálták és a kezdő tizenegybe jelölik az ittas vezetésen kapott marokkói hátvédet, Juszef Rabehet, és valószínűleg bevetik a nigériai Deniran Ortegát is, akivel már Szófiában riogatták a magyarokat.
A DVSC részéről ugyanakkor hiányozni fog a sérült Máté Péter és Bernáth Csaba, valamint a sárga lapig – a sorozatban a másodikig – provokált csapatkapitány, Kiss Zoltán. No meg az igazi hazai pálya, hiszen a Puskás-stadion mégsem egészen az. Biztatásban persze ott sem lesz hiba, sőt. Már vasárnapig elkapkodtak több mint 20 ezer belépőt, Debrecenből pedig ma 16.27-kor különvonatot indítanak a meccsre.
Mindez már egészen úgy hangzik, mintha Magyarország újra „futbólia” lenne. Pedig hol vagyunk még attól! Csupán annyi történt, hogy múlt szerdán Szófiában Bodnár eleresztett egy sistergős bombát, majd a hazai egyenlítés után a hajrában Czvitkovics is betalált, ezért ma amiatt sem kell aggódnunk, hogy amint az a sorsdöntőnek ítélt hazai derbiken megszokott, megint kikapunk 1-0-ra.
Hisz most még az is BL-részvételt érne.