Merjünk főzni!

Mi a felszín? A felszín nyakra-főre szakácskönyveket vásárol. Tömegével dobják piacra a hírességek kotyvasztásait, de a televíziós csatornáknak is megvan a maguk szakácsa. Vacsoracsatákon derül ki viszont, hogy celebjeink nemcsak viselkedni, de főzni sem tudnak. Azzal dicsekszenek, hogy amit készítenek, ahhoz semmi közük, úgy tákolják össze a kamera kedvéért, egy-két nyalakodó kutya, macska hathatós „segítségével”. Tudat alatt meg akarnak felelni annak a véleményterrornak, hogy a modern nőideál képéből kilóg a főzőtudomány. Miért baj ez? Elvégre a huszonegyedik században az emberek idejét nem szabadna holmi konyhai pepecselésekre fecsérelni. Csakhogy, ha feljebb emeljük a szemünket az aktuális „Hogyan süssünk muffint a sivatagban?” című műből, akkor magunk körül csupa kövér gyereket látunk szaladgálni.
A kép lesújtó: a 18 év alatti gyerekek 35 százaléka tíz, húsz, sőt harminc kiló súlyfelesleget cipel magán. Ezt igazolja vissza több vizsgálat, tetézve azzal, hogy a felnőttkori betegségek java, a cukorbetegség, a magas vérnyomás a kiskori elhízás szerves következménye. A szuper- és hipermarketekben egész utcákat töltenek meg a chipseszacskók, tetejükön mindenféle nyeremények ígéretével. Nem szólva a farkastól kisütött pálcikákról, medvékről, szívekről, puffancsokról, édes sütikről, muffinokról, gofrikról és ki tudja még, milyen merényletekről az egészség ellen.
Az orvosi és dietetikusi tanácsok olyannyira ismertek, hogy minden érintett kívülről fújja: mozogni kellene, kirándulni, sportolni, nem szabad folyton a számítógép előtt ülni, nem kellene annyi hamburgert és pizzát falni, pláne, ha ki tudja, hol készítik ezeket. Tilos lenne cukros üdítőket inni, de zöldséget és gyümölcsöt hetenként többször is ajánlatos fogyasztani. És már ott is vagyunk a korszerű táplálkozásnál. A korszerű táplálkozás, amely nem ultramodern szakácskönyvekben testesül meg, hanem az édesanyák, a nők fantáziájában. Konkrétabban: attól, ha valaki rendszeresen főz, még nem lesz maradi, konzervatív „küche, kirche, kinder” embléma. Sőt, aki tud főzni, az olyan kincs birtokába jut, amit máshol nem talál meg. A család lelkes megbecsülése egy finom ebéd után van olyan öröm, mint a versírás.
Főzni ugyanis alkotás. Minél több fantáziája van valakinek, annál izgalmasabban készül a mű. Vegyük elő a klasszikusokat, és lapozzuk fel egy ebéd vagy vacsora leírását. Na ugye! A mai gyerekeknek a kezükbe nyomják a pénzt, hogy vegyenek rajta „valamit”, és ez a valami ritkán megnyugtató táplálék, inkább ételszemét. Kiszikkadt sült krumpli, fonnyadt salátalevél és húspogácsa egy zsemlében, mikróban forrósított palacsinta, pizzák, amelyek a legritkább esetben papírvékonyak, hogy mihamarabb tele legyél vele, kétujjnyi vastag tésztából sütik. Mellette a feketére égett olajban sült lángos, szalvéta nélkül. Különböző fantáziadús újdonságok kelletik magukat a pultoknál, mindegyiknél egyforma a kétely, ugyan milyen alapanyagból készülhetett? A kólák, a Fanták, a Cappyk olyan édesek, hogy ráragadnak a szádra, ha iszol. Ennél sokkal finomabb egy otthoni rántott hús, amelyet legalább négy- ötféleképpen lehet bolondítani, hogy eltérjünk kicsit a panír mindent beborító ízétől.
Kedvenc szakácskönyvem egy keményfedelű füzet, amely belül valaha üres volt. Mára teli van kézzel írt, kivagdosott, beragasztott, javított, kitalált receptekkel. A legsikeresebbek oldalai zsírfoltosak, gyűröttek, lisztesek. Ezt a szakácskönyvet nem adják ki, ez életem lenyomata levesekben és sültekben elbeszélve.