Szegénylegények

Mától három napon át a hajdúk előtt tisztelgünk. Négyszáz évvel ezelőtt telepítette le böszörményi birtokán ezeket a derék embereket Báthory Gábor erdélyi fejedelem. Szegénylegényekből összeverődött katonákról van szó, akik becsülettel szolgálták hazájukat, később fokozatosan beilleszkedtek a török hódoltság nyomán elnéptelenedett Alföldre. (Ennek egyik részét hívjuk most Hajdúságnak.) Ma ők, illetve az utódaik is viszik az ország nehéz sorsát a vállukon, őket is sújtja a Gyurcsány–Bajnai-terror.
A hajdúk eredetileg fegyveres marhapásztorok voltak – majdnem azt mondtam, hogy cowboyok –, nevük a hajtó, hajdó szavakból ered. A pásztorkodás mellett a fegyverfogáshoz is nagyszerűen értettek. Amolyan pásztorkatonákká lettek az idők során, szabadcsapatokká szerveződtek, nem akartak visszatérni a jobbágysorba. A Habsburgok ellen harcoló Bocskai István legjobb katonái lettek… Az ő munkálkodásuk nem hígította fel a nemzetet – erősítette.
Amúgy a kerek évfordulót leszámítva sok ünneplésre nincs okuk a derék hajdúknak. Őket is ugyanúgy érinti az a rengeteg brutális kormánytervezet, „reform” (amely most például százhúszmilliárd forintot készül megspórolni a helyhatóságokon), mint bárki mást ebben az országban. Megjegyzem, szimpatikus lenne a kormány részéről valamiféle gesztus a hajdúk felé ezen a kerek évfordulón. Tartok tőle, ebből semmi nem lesz. Az erre illetékes államférfiak pillanatnyilag el vannak foglalva az ország még megmaradt javainak lerablásával, ami időigényes. Eközben nem törődnek igazán egy méltatlanul elfelejtett nemzetrészünkkel.
Szegénylegények voltak, most is azok…