Túltengő harci kedv

Valószínűleg a labdarúgó NB I 2009–2010-es idénye eddigi legjobb mérkőzését játszotta vasárnap este a Haladás és a Videoton. A találkozó mégsem a fordulatokról, a hét gólról, továbbá arról marad emlékezetes, hogy a szombathelyiek három vesztes meccs után megszerezték első győzelmüket, a vendégek pedig négy siker után először kaptak ki. Hanem Csertői Aurél és Bódog Tamás kakaskodásáról. A Haladás vezető- és a Videoton másodedzője tettlegességig fajult szóváltásba keveredett.

A két szakember beszámolója addig megegyezik az esetről, hogy 4-3-as hazai vezetés mellett durván még két perc volt hátra a mérkőzésből, annak is a hosszabbításából, s a Haladás következett szabadrúgással. Arra viszont eltérően emlékeznek, mi történt ezután.
– Nemcsak szabadrúgáshoz készülődtünk, hanem cseréltünk is. (Lattensteint Irhás váltotta a 92. percben – a szerk.) Elismerem, ennek elsősorban taktikai oka volt. Az oldalvonal mellett álltam, s a holtidőben valóban hozzám került a labda, ám ezzel már csak azért sem húzhattam az időt, mert amíg a pályára lépő labdarúgó nem foglalja el a helyét, addig úgy- sem folytatódhat a játék. Ekkor megdöbbenve észleltem, hogy Bódog Tamás a Videoton kispadjától nagy sebességgel rongyol felém. Alpári mondatok hagyták el a száját, amikor hozzám ért, lökdösődés támadt, s elismerem, spiccel sípcsontom találtam – mondta Csertői Aurél.
Kérdésünkre, megbánta-e, hogy megrúgta a kollégáját, így felelt:
– Persze, nem kellett volna. Amikor nekem rontott, egyből el kellett volna feküdnöm színészkedve. Ehelyett védtem magam, ösztönösen cselekedtem. Szerintem azonban az a legfontosabb kérdés, hogy Bódog Tamás mit keresett a mi kispadunknál.
Bódog Tamás elismeri, hibázott, amikor átlépett a Haladás technikai zónájába, ám tagadja, hogy káromkodott, s hogy ő kezdte volna a verekedést:
– Csak annyit szóltam: „Miért rúgtad el, te?” Ugyanis felháborító volt, ahogy a Haladás az időt húzta. Az még belefér, hogy egy játékos elrúgja a labdát, a bíró vagy észreveszi, vagy nem. De hogy az edző is ezt teszi, az már sok. Ezt kértem számon Csertői Aurélon. Tudom, hiba volt belépni a Haladás területére, de nem káromkodtam, nem én kezdtem a verekedést. Csertői ugrott nekem, megragadta a grabancomat, nem volt más választásom, ugyanezt tettem én is vele, majd megrúgott. Nem a sípcsontomon, hanem a lágyékomnál. Két percen át csak fetrengtem, olyan fájdalmaim voltak. Csertői még a negyedik játékvezetőt is megütötte, ami bekerült a jegyzőkönyvbe. Ha Németországban egy edző így viselkedik, azt nem csupán egy évre tiltják el, soha többé nem kap munkát. Akinek gyengék az idegei, az ne álljon futballedzőnek. Nem félek a fegyelmi tárgyalástól, sőt könnyű testi sértésért feljelentem Csertőit a rendőrségen.
Mivel nem voltunk jelen a mérkőzésen, hiba volna igazságot hirdetni, szerencsére ez nem is a mi feladatunk. Az esetről készült fotók alapján legfeljebb azt gyaníthatjuk, vagy Csertői Aurél tévesztett célt a rúgásnál, vagy Bódognak nagyon hosszú a lábszára. Sőt, a két feltételezés még csak nem is zárja ki egymást.