Visszaesés az építőiparban

Komoly nehézségekkel kénytelen szembenézni az építőanyag-piac. A 20-30 százalékos forgalomcsökkenés miatt egyre több kereskedés zárja be kapuit, ám a gyártók egyelőre tartják magukat. Hazánkban híre sincs a csehországihoz hasonló modellnek, ahol 250 milliárd forintnyi koronával ösztönzi az állam a felújításokat.

A pénzügyi-gazdasági krízis, valamint a kormány tétlensége miatt komoly gondokkal kénytelen szembesülni a hazai építőanyag-gyártás és -kereskedelem. A két szegmens közül az előbbi helyzetét némiképp javítja, hogy az exportpiacok forgalma nem mutat olyan komoly visszaesést, mint a hazai, ám egyre több kereskedő kénytelen lehúzni a rolót, mert az áfaemelést megelőző roham óta eltűntek a vevők a piacról. Mint azt Forján Mátyás, az Építőanyag-kereskedők Országos Egyesületének elnöke kifejtette, a forgalomcsökkenés a tavalyi év utolsó hónapjaitól kezdve átlagosan körülbelül húszszázalékosra tehető, ezenbelül a falazóelemek iránti kereslet 40-50 százalékkal mérséklődött.
A júliusi–augusztusi időszakban a magánvevők száma a tavalyi bázishoz képest komoly visszaesést mutat. A szakmai szervezet vezetőjének közlése szerint a szigetelőanyagoknál – főként a homlokzati anyagok esetében – kevésbé érzékelhető a forgalomcsökkenés, ami az államilag támogatott energiatakarékossági programoknak köszönhető. – A közeli jövőt illetően a kereskedők borúlátásának oka elsősorban az, hogy a falazóelemek felhasználásának drasztikus mértékű csökkenése előrevetíti a hagyományos technológiájú beruházásokhoz szükséges, a szerkezetépítést követően beépítendő egyéb anyagok forgalmának visszaesését is. Különösen nehéz helyzetben vannak az alacsony tőkéjű és tartalékokkal nem rendelkező vállalkozások, egyre többet hallani telepek bezárásáról, végelszámolásokról, jobb esetben gazdasági összeolvadásokról. A gyártók jelentős mértékben csökkentették termelői kapacitásukat, ami több esetben egységek leállítását jelenti – húzta alá Forján, hangsúlyozva: az általános válságtól független, több mint két éve meglévő, súlyos probléma az építőiparon belüli lánctartozás. Emiatt a kereskedők kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen a gyártók felé a kötelezettségüket teljesíteniük kell, ugyanakkor vevőik (mikro-, kis- és közepes vállalkozások) sokszor önhibájukon kívül nem tudják számláikat kiegyenlíteni, mivel a tartozási láncban a fölöttük álló cég sem fizet. Mindezeken túl – hangsúlyozta az érdekképviselet elnöke – a fordított áfa korábbi bevezetése is mélyítette a likviditási válságot: az építési engedélyes beruházások esetében ez ugyanis azt jelenti, hogy kivitelező az anyagokat a forgalmi adóval terhelve szerzi be, a megrendelőnek benyújtott számlája ugyanakkor nem tartalmazza az áfát. Az áfa visszaigénylése három hónapot is igénybe vehet, ami az egyesület számításai alapján 30-40 milliárd forint állandó forgótőke-kiesést jelent, ez pedig növekvő piaci viszonyok között is komoly teher.
Míg az építőipar egészét tekintve a hatalmas mértékű visszaesés megkérdőjelezhetetlen, addig az építőanyag-gyártás területén nem ilyen egyértelmű a helyzet. Széman György, a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség elnökének közlése szerint a legnagyobb nehézségekkel a téglagyárak, falazóanyagok gyártói kénytelenek szembe nézni, ugyanakkor az üvegipar növekedése „csak” lassult, de nem fordult mínuszba. Ebben és az energiatakarékos átalakítások viszonylag nagy arányában van némi szerepe az állami ösztönzésnek is. Emellett ugyanakkor – hangsúlyozta a szövetség elnöke – megfigyelhető az is, hogy a lakosság a válság okozta nehézségek hatására sok esetben éppen az ilyen beruházásokba „menekíti” a megtakarításait. – Összességében mintegy harminc százalékkal esett az építőanyag-ipar egészének termelése, ami lényegesen kedvezőbb, mint az építőipari statisztikák, köszönhetően a viszonylag nagy arányú exportnak. A hazai piacot nem a július elejétől hatályos megszorítások, sokkal inkább a banki finanszírozás hiánya veti vissza. Ehhez hozzájárul a kormányzati tétlenség is – fogalmazott Széman, aki ellenpéldaként kiemelte Csehországot, ahol 25 milliárd koronás (250 milliárd forintos) energiatakarékossági beruházási tendert írtak ki az energiakvóta forrásait felhasználva. Az ágazatban tapasztalható elbocsátásokat firtató kérdésünkre a szakember elmondta: a három-négy napos munkahetek bevezetésével sok gyártó át tudja vészelni a krízist, a téglagyárak azonban teljes leállásra kényszerültek. Az állományt a legtöbb helyen egyelőre nem eresztették szélnek, reménykedve a jövő évi fellendülésben.