A Góbi sivatagtól a Kánaánig

Olyasmivel kísérleteznek, amivel még soha senki sem mert előállni. Az osztály nélküli társadalom kommunista rémképe helyett az emberek nélküli társadalom idióta víziója még kevesebb sikerrel kecsegtet. Úgyhogy az MSZP riogatós kampánya megvalósulhat, csak kicsit másként. Saját maguktól riasztják el kitartó bázisuk maradékát

Elhibázott a jobboldalnak az a retorikája, hogy a menetrendszerűen érkező kormányzati fojtogatásokra újra és újra tolvajt, illetve hóhért kiált. Az olyan mondatok, mint hogy a szocialisták ellehetetlenítik az egészségügyet vagy lassú éhhalálra ítélik a családokat, tökéletesen kontraproduktívak – éppen ellenkező hatást érhetnek el. Megerősítik a posztleninista oldalt: lám, mégiscsak meghozza gyümölcsét a sok izzadságos munka: nincs már messze a perc, amidőn térdre kényszerül a végsőkig kivéreztetett lakosság. Újult erőre kapnak az ilyen visszaigazoló biztató szavaktól, s egymás közt elismerően összekacsintanak: mondhatnak bármit az okosok, tudott valamit ez a Sztálin. Pedig neki sok millió ukránnal és még több orosszal kellett elbánnia. Mégis megőrizte a hitét, nem adta fel egy percre sem, és igen, megcsinálta. Úgy megritkította a népsűrűséget, ahogy az a nagy könyvében meg van írva. Milyen nehézséget okozhat ehhez képest egy 93 ezer négyzetkilométeres térség populációját lerendezni? Szinte csak kötelező ujjgyakorlat a nagy elődök produkciójához képest. Akiktől azt tanulták: erőt kell mutatni mindenáron, mert csak a korbácsból ért a nép.
Persze lehet mondani, hogy a Rákosi– Kádár-rezsim sem sokat tétlenkedett e tekintetben. Megkockáztatható azonban: kevésbé kifinomult technikákkal dolgoztak, mint a maiak, akik még azzal is megalázzák az embereket, hogy az ő habzsoló túlköltekezésüket nevezik meg a bajok fő forrásaként. Hatékonyságban egyáltalán nincsen pironkodnivalójuk Bajnaiéknak. Ha még egy pár évig hagynánk garázdálkodni őket, olyan viszonyokat teremtenének Magyarországon, hogy a Góbi sivatag hozzánk képest maga lenne a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Nem győzzük hangsúlyozni: számukra, a nómenklatúrának, a szovjet-aulikus mozgalmi burzsoáziának tényleg rendszerváltás volt húsz éve. Végre olyan rendszerre válthattak, ahol az addig is bitorolt állami vagyont ténylegesen is feloszthatták egymás közt.
Hát ezért nem szabad nekik a lepusztult országon való szörnyülködéssel örömet szerezni, mert dicséretnek veszik, mintha önbizalmat pumpálnának beléjük. Hogy akkor miért sülnek fel mégis mindennel, s miért készülhetnek az esélytelenek nyugtalanságával a választásra, amelyen a polgárok kimondják felettük az igazságos ítéletet? Az emberek még kizsigerelt állapotban is – vagy talán éppen ezért – halálosan unják a „Buta magyar, vésd az észbe, szoci kell a vezetésbe” megpimpósodott agitációs jelmondatot.
A fekete humor szerint valaki a temetőben kiáltozást hall. Megy a hang irányába, mígnem azt kell látnia, hogy az egyik sírdombból egy kéz nyúlik ki, amelynek tulajdonosa azt hörgi a föld alól: „Segítség, élve temettek el!” „És milyen rosszul!” – válaszol a látogató, miközben gondosan visszatapossa a földbe a kiálló végtagot.
Így akarják hidegre tenni az egész magyar kérdést, hogy elháruljanak a kicsinyes akadályok a haladó internacionalizmus útjából. Persze változnak az idők: régen Kádár János a Szovjetunió hőse lett, ma Bajnai Gordon már csak az IMF hőse lehet. Olyan hérosz, aki az állampolgárok halálát megvető bátorsággal védi a nemzetközi pénzvilág valutáját és érdekeit a papíron a gondjaira bízott magyar társadalommal szemben. Mert hát csak a szupernaiv és tájékozatlan emberek nem tudják, hogy azok az eurómilliárdok, amelyekkel a valutaalap ideiglenesen kistafírozta a szoci kurzust, talán ha pillanatokra vannak a kormány rendelkezési állományában. Az a rendeltetésük, hogy a hitelezők megkapják a nekik egyébként jogosan járó pénzeket, mielőtt Bajnaiék az egésznek a fenekére vernének.
A polgároknak végérvényesen rá kell ébredniük, hogy ezektől az álbaloldali hitegetőktől az égadta világon semmi jót nem remélhetnek. Szokás azzal érvelni az MSZP és kapcsolt részei háza táján, hogy a Nyugat ezeket a szakembereket értékeli, a multinacionalista cégeknél tárt karokkal várnák az állami vállalatok nagyfőnökeit. Ez akár igaz is lehet. Minden nagy nemzetközi cég szívesen veszi és díjazza, ha valaki kormányzati belső infókkal megpakolva érkezik, s a nemzeti érdekek védelme sem hozza lázba különösebben. A kolosszális szaktudásról viszont elég legyen a DBR Metró csúcstartó fizetésű vezetőjének a példája. Az illető úgy nyilatkozott, hogy ők minden hazai szabványnak megfeleltek a négyes metró tervezésekor, a közbeszerzéseknél, így semmilyen szó nem érheti a ház elejét. Ez elképzelhető. Csakhogy az európai uniós pénzeket kizárólag a szigorúbb nemzetközi normáknak való megfelelés esetén utalják. Hát emiatt nemigen kapunk EU-forrásokat a csigalassan készülő négyes metró építéséhez. Azt is készséggel elismerjük, hogy minden külsőleges jegyben megfelelnek az internacionális trendszabványoknak ezek a kormányzati elfuserált harácsmanek. Szinte azt mondhatnánk: már nem is nemzetközi, hanem valamifajta bolygóközi divatvonalhoz igyekeznek igazodni. Annyira, hogy hovatovább nem lepődnénk meg, ha mondjuk Oszkó Péter fejéből váratlanul egy csavar vagy mikrocsip pattanna ki. Meg is könnyebbülne mindenki, hisz ki örül annak, ha hús-vér emberekbe csupán annyi emberiesség szorul, mint egy háztartási robotba? Mennyivel másabb lenne a helyzet, ha kiderülne: egy androidról, netán cyborgról van szó, aki gyárilag képtelen a humánus magaviseletre. Mindjárt választ kapnánk arra a talányra is, miként képes emberi lény olyan házförmedvényt építtetni magának, ami félúton van egy túlméretezett benzinkút, egy repülőhangár és egy ízléstelen kültelki szálloda között.
A szoci topkáderekkel kapcsolatos probléma persze egyáltalán nem esztétikai jellegű. Bárcsak az lenne B. Gordon vagy O. Péter legnagyobb hibája, hogy bűn rossz az ízlésük! De náluk a gépszerű, mindent elrontó, romboló magatartás műszakilag beépített szolgáltatás. És akkor is működésbe lép, ha minden más csődöt mond. Nincs olyan üzemmód, kapcsoló rajtuk, amelynek a meghibásodása következtében valami jót is cselekednének, avagy elfogadnának egyetlen ellenzéki vagy civil javaslatot. Másra vannak programozva. A mai napig a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” szektás mozgalmi dogmát követik.
Látszólag ellentmond az iméntieknek, hogy a pénzügyminiszter engedett valamicskét a kórházak vezetőinek, és egy hangyányit hajlandó volt visszavenni az ellehetetlenítő elvonásokból. De ácsi! B. Gordon most sem adta nevét ehhez a „puhánysághoz”, így senki se lepődjön meg, ha mégis a csökkentett juttatást utalják – vagy továbbkurtítják még azt is. Amennyire gátlásos-sután mozog, gesztikulál és pislog, annál inkább ragaszkodik a rendíthetetlen IMF-ólomkatonaimidzshez. Riogatással mozgósít az MSZP? – kérdezte címében egy internetes portál. Természetesen arra utaltak, hogy az utódpárt a Fidesz-mumussal próbál majd operálni – ha már más patron nincs és nem is lesz a raktáron nyolc év borzalmas, általuk kormányzásnak hívott leszámoló-elvonó törés-zúzás után. Bajnai, amikor beígérte, hogy mindenkinek fájni fog, csak egyet felejtett el közölni. Azt, hogy a civilizált társadalmakban mindenütt segítségben részesülő rétegeknek, a gyerekeknek, a nyugdíjasoknak, a fogyatékosoknak, a mozgáskorlátozottaknak, a mélyszegénységben élő magyaroknak és cigányoknak, eleve szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű csoportoknak akarják a legnagyobb fájdalmat okozni. Amivel azt üzenik: nincs rátok szükség, táguljatok, kopjatok le. Olyasmivel kísérleteznek, amivel még soha senki sem mert előállni. Az osztály nélküli társadalom kommunista rémképe helyett az emberek nélküli társadalom idióta víziója még kevesebb sikerrel kecsegtet. Úgyhogy az MSZP riogatós kampánya megvalósulhat, csak kicsit másként. Saját maguktól riasztják el a mellettük nosztalgiából még kitartó bázisuk maradékát.