A rendszer rossz

A nyugdíjrendszer második pillérét alkotó magánnyugdíjpénztárak rossz csillagzat alatt születtek. Fő problémájuk, hogy kizárólag egyesületi formában működhetnek. Vagyis nem csupán a tagok pénztárra bízott, egyéni számlán nyilvántartott pénze van a tagok tulajdonában – amelyet a pénztár csupán megbízásból kezel –, hanem maga a pénztár is. Legalábbis a jogszabályok alapján. Mert a kasszák valójában azoké a bankoké és biztosítóké, amelyek nevét viselik. A pénztárból ezek a tényleges tulajdonosok két módon veszik ki a pénzt: az adminisztrációval és a befektetésekkel megbízott cégeken keresztül. Utóbbiak ugyanahhoz a pénzügyi csoporthoz tartoznak. Hogy ez így legyen, arról a kassza – az adott pénzügyi csoport embereiből álló – küldöttgyűlése, és az általa megválasztott igazgatósága és ellenőrző bizottsága gondoskodik.
A pénztárak működéséről szóló szabályrendszer rendkívül bonyolult, ami leginkább a már létező pénztárak mögött álló pénzügyi csoportoknak kedvez. Ugyanis minél bonyolultabb a rendszer, annál drágább, és ez elveszi a kedvét a piacon kívüli szereplőknek az új pénztárak alapításától. A pénztári piac lényegében a már piacon jelenlévők kollektív monopóliuma. Ez a helyzet gyorsan megváltozna, ha a pénztárnak lenne bármilyen vetélytársa.