Biatorbágyon súlyosbodott a parlagfűhelyzet

Idén nyáron a Pest megyei település lakói közül sokaknak pokollá változott az élete. Az allergiában szenvedőknél igen erős tünetek mutatkoztak, de a gigantikus pollenterhelés már az eddig egészséges lakosok között is köhögést, kötőhártya-gyulladást váltott ki. Többen már az elköltözést fontolgatják. Mindennek hátterében a települést szorosan körbeölelő, mintegy 130 hektár erősen parlagfűvel fertőzött napraforgótábla áll, bár inkább beszélhetünk két-három méter magas parlagfűtengerről, amiből alig látszanak ki az elszáradt napraforgókórók. Ez minden bizonnyal a világ legnagyobb parlagfűállománya.
A növényvédelmi hatóság (Fővárosi és Pest Megyei NTSZ) szerint minden a törvényes keretek közt mozog, és beavatkozásra nincs szükség. Bár a 2005. évi XXXVIII. törvény előírja, hogy június 30-ig meg kell akadályozni a parlagfű virágzását, és ezt az állapotot a tenyészidőszak végéig fenn kell tartani, az agrárlobbi beépített magának egy kiskaput, amely szerint mezőgazdasági kultúrában csak akkor lehet közérdekű védekezést elrendelni, ha a tőszám kevesebb ötven százaléknál, és a parlagfű-fertőzöttség meghaladja a harminc százalékot. Magyarul: ha a tőszám fele megvan, akkor bármekkora parlagfűszennyezés megengedett. A valós problémaforrás eltussolása érdekében a hivatalos kommunikáció szinte kizárólag a kiskerttulajdonosokat ösztökéli a parlagfű irtására, pedig a virágport messze hordja a szél.
A napraforgótáblákban különösen nehéz a védekezés, mivel a gazdanövény a parlagfű közeli rokona, így vegyszeres kezelésre hasonlóan reagál. A tavasszal elmulasztott védekezés utólag nem pótolható. A terményt csak szeptember végén, vagyis a pollenszezon vége felé takarítják be. Bár minimális jóakarattal megakadályozható lenne a lakosság kínzása (a települések környékén olyan termény választásával, amely augusztusig lekerül a földről, illetve erdősítésekkel, legelőgazdálkodással), ezzel a gazdálkodók szankciók, illetve pozitív ösztönzők híján nem élnek. Az pedig nem érdekli őket, hogy ténykedésük a magyar társadalom és egészségügy számára többszörös költséget jelent a megtermelt profitnál.
Megjegyzendő, hogy Biatorbágy szinte valamennyi építési területén is hemzseg a parlagfű, ami miatt (belterületről lévén szó) az önkormányzat jegyzőjének kellene eljárnia, de szemmelláthatólag nem teszi. Ezzel nincs egyedül: országos jelenség, hogy eljárásra szinte kizárólag csak lakossági bejelentés alapján kerül sor, így a fertőzött területek 99 százaléka észrevétlen marad. Ennek oka az, hogy az amúgy is leterhelt jegyzők, illetve a növényvédelmi hatóság emberei egy fillérrel sem kapnak több fizetést, ha nyakukba veszik a hálátlan adminisztrációs feladatot.
A lakosság nagy része még mindig nem ismeri a parlagfüvet, hibás bejelentéseket tesz. Sok ember pedig fél ujjat húzni pitbullos szomszédjával vagy lakóhelyének önkormányzatával, így inkább nyeli a port.
Összefoglalva: a magyar törvényhozók és -végrehajtók számára az egészséges környezethez való jog jelenleg mélyen alá van rendelve a különféle lobbicsoportok érdekeinek, aminek eredményei az európai mércével mérve katasztrofális légszenynyezettségi mutatók, a magyar társadalom rossz egészségi állapota és korai halálozása. Ezen változtatni kell. Nincs de!
Exner Tamás,
Parlagfűmentes
Magyarországért Egyesület