Egy jót beszélgetni

Interaktívnak hívják azt a műsort, amelyikben a hallgató közvetlen kapcsolatot létesíthet a műsorvezetővel. A bonyodalmak és kellemetlenségek elkerülésére hozták létre a késleltetett interaktív műsort. Amikor még élesebb volt az osztályharc, a Klubrádió szerkesztőit próbálták meg kijátszani ravasz jobboldali hallgatók, hogy élőben olvashassanak be Bolgár Györgynek és szabadcsapatának, mára ez a szórakozás elveszítette a szellemi izgalmát. A Rádió Q-ra vándorolt Fiala János viszont nem panaszkodhat, őt hűségesen követik mindenhová nem csak hívei, ellenségei is. Ettől azután bármelyik csatornán is szól a Kelj fel, Jancsi!, mindenhol ugyanolyan. Jellegzetességének csupán egyik felét adja Fiala, ezzel a résszel most ne foglalkozzunk. Fordítsuk inkább figyelmünket azokra az elszánt telefonálókra, akik naponta gondoskodnak a műsor szétveréséről.
Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a zsidózó, patkányozó és más válogatott sértéseket kiabáló telefonálók hangjuk alapján idős emberek, sőt: asszonyok. Valószínűleg jó nyugdíjjal, hiszen van pénzük rá, hogy egy adás alatt tíz-húsz telefont is Fialára szánjanak. Többféle összeesküvés-elméletet is lehet rá építeni: Fiala maga adja be az előre rögzített hívásokat, hogy ezzel fokozza a hangulatot. Vagy: illusztrálni kívánja vele a keresztény középosztálybeliek képmutatását és rejtett agresszióját. Ám ha ezek a telefonálók valóban élő emberek, akkor igazak azok a hírek, hogy szabadon kóborolnak az OPNI veszélyes kezeltjei. A lényeg: hallgathatatlanná teszik a műsort. Lehet, hogy ez is a céljuk.
Evezzünk most el a politika vizeiről, és lássuk azokat, akiket nem a világmegváltás vagy a gyűlölködés, hanem a rajongás vezérel. Ők vannak többségben. Ilyenek dr. Boros hallgatói is a Sztár Fm-en. E zenei kereskedelmi adó slágerrádió javított kiadásban. Jellegzetessége, hogy prózai műsort gyakorlatilag nem sugároz, tehát azok, akik nem szeretik a sok beszédet, bizton tudhatják, hogy itt viszonylag jó minőségű, kellemes zenét találnak. A stúdióban ül napi 24 órán át dr. Boros, a behízelgő hangú pályaelhagyó térdsebész, olykor a szerkesztői találékonyság mellétesz egy nővérkét, olykor elveszi. A lényeg, hogy két víg zene között érkezik egy telefon, amelyik biztosítja dr. Borost arról, hogy kiváló a műsora. Ezt Boros udvariasan megköszöni. Az esetek többségében. Mert nem sok viccesebb van annál, mint amikor dr. Boros kijön a béketűrésből, és megfegyelmezi a hallgatót, ami totális diszharmóniában van a műsor egyébként nyugodt és negédes hangulatával. Elképzeljük a már hónapok óta talpon lévő, éjjel-nappal a stúdióba kényszerített dr. Borost, amint elege lesz a hallgatók idiotizmusából. És már egyáltalán nem akarja megérteni, hogy ezek az emberek nem akarnak mást, csak beszélgetni szeretnének valakivel. És ez az egész telefonálósdi minden rádióban ettől szomorú.
(Sztár Fm.)