(Antalya)
Félidőben, azaz az egyéni versenyek után három aranyukkal még az oroszok magabiztosan álltak az antalyai vívó-világbajnokság éremtáblázatának tetején, a zárásra azonban az olaszok négy elsőségükkel megelőzték őket. Mi több, a tizenkét vb-címből ötöt is megszerezhettek volna, ha csütörtökön este férfi kardcsapatuk utolsó embere, az athéni egyéni olimpiai bajnok Montano 40-34-es vezetés után nem kap ki 11-4-re Dumitrescutól. Így viszont a románok nyertek 45-44-re, akiknek még soha nem volt világbajnok kardcsapatuk. Az elődöntőben címvédő együttesünket verték 45-39-re, de a harmadik helyért zajló találkozón az örök rivális oroszok infarktusos, 45-44-es legyőzése némi gyógyírt jelentett.
Válogatottunk a Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter összetételű férfi párbajtőrcsapat ezüstje mellett három bronzot szerzett (ezzel az éremtabellán nyolcadik lett, de csak az olaszok, az oroszok és a németek vittek haza több medált), s mind a hármat éppen a kardvívók szállították: a Decsi Tamás, Szilágyi Áron, Lontay Balázs, Iliász Nikolász négyes fogat előtt egyéniben Nagy Orsolya, majd Decsi kapaszkodott fel a dobogóra.
Nébald György fegyvernemi szövetségi kapitány mértéktartóan értékelt: „A megszerzett érmek mellett egyéniben további három vívónk volt a legjobb tizenhatban, s az eredményeinkre lehet azt mondani, hogy várakozáson felüliek, de miként a gyengébben sikerült Eb után, most is vallom, mindezekből messzemenő következtetést nem szabad levonni. Tisztában vagyok azzal, hogy még sok munka vár ránk, bizonyosan lesznek hullámhegyeink és hullámvölgyeink, ez természetes, arra azonban figyelnünk kell, hogy egy adott szint alá soha ne essünk. Szerencsések vagyunk, hogy a fiúknál igen nagy a hazai merítési lehetőség, így szó sincs arról, hogy a mai magyar kardvívás csakis arról a négy fiúról szólna, akik most ott álltak a dobogón” – fogalmazott a szakvezető, és leszögezte, hogy az egyéniben tizenhatig jutott, de a csapatból a fiatalítás jegyében kiszorult Nemcsik Zsolt számára is van visszaút: „Zsolt kényszerpályán mozgott, mert sérült volt, alapjában véve ezért maradt ki az együttesből, utána pedig a fiatalok hozták az eredményeket, és nem láttam okot rá, hogy miatta megbontsam a csapategységet. Most rákoncentrált az egyéni versenyzésre, és nem is szerepel rosszul. Tervezem, hogy jövőre előre meghatározom, az egyes Grand Prix-versenyeken milyen összeállításban áll fel a csapat, és a kapu mindenki előtt nyitva áll.”
S az valóban nem baj, ha sokan tülekednek előtte; bárcsak párbajtőrben és tőrben is így lenne.
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni