Így sumákolták el a válságot

Egy év telt el azóta, hogy a szocialista kormány még letagadta a nemzetközi méretű pénzügyi, majd gazdasági válság hazai hatását. Bár 2008 tavasza óta folyamatosan érkeztek a vészjelzések külföldről és belföldről egyaránt, Gyurcsány Ferenc volt kormányfő és gazdasági minisztere, Bajnai Gordon egészen késő őszig inkább a megtévesztő hallgatást, később pedig az események elbagatellizálását választotta, a hamis biztonság illúzióját keltve a lakosságban.

Eldől, kinek hisznek
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter, 2008. október 2.: „A nemzetközi pénzügyi válság hatása Magyarországot elsődlegesen nem érinti.”

Veres János pénzügyminiszter, 2008. október 2.: „A válság nincs elsődleges hatással Magyarországra.”

Gyurcsány Ferenc kormányfő, 2008. október 6.: „A Fidesz képviselői, arra tették fel az életüket, hogy válsághangulatot gerjeszszenek az országban. Önök lelke rajta! Majd a végén eldől, hogy kinek hisznek a választók.”

Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, 2008. október 6.: „A magyar kormány nem készült fel arra a hatásra, amit a világgazdasági válság és lassulás a magyar gazdaság szempontjából jelenteni fog.”

Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, 2008. október 8.: „A tornádó oldalszele elér minket, de ennek az oldalszélnek az ereje változó lehet.”

Gyurcsány Ferenc kormányfő, 2009. február 14.: „Az elmúlt húsz év legnagyobb léptékű adócsökkentését és adóátalakítását mutatjuk be néhány napon belül.”

Akkor van esélye a jobboldalnak, ha sikerül válsághangulatot gerjesztenie, a Fidesz a válságkeltés pártján áll. Hazánk pénzügyi és gazdasági vezetői azt állíthatják felelősségük teljes tudatában, hogy […] Magyarországot a direkt hatások nem fogják elérni – érvelt a nemzetközi válsággal kapcsolatban Gyurcsány Ferenc kormányfő egy évvel ezelőtt a parlamentben. Állította: nem kell garanciát adni a bankbetéteseknek, mert a magyar pénzügyi rendszer erős.
Vészjelek 2007 végén
Hasonlóképpen látta a helyzetet Bajnai Gordon is, aki Gyurcsány gazdasági csúcsminisztereként október elején még három százalék körüli gazdasági növekedésről értekezett a Magyar Rádióban, és tagadta, hogy közvetlenül érintene bennünket a nemzetközi pénzügyi válság. Pedig a vészjeleket már 2007 végén leadták a nemzetközi szervezetek: pontosan két évvel ezelőtt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank is arra figyelmeztetett, hogy a magas fizetési hiánnyal és nagy államadóssággal küszködő kelet-közép-európai országokat elérheti a hitelválság, és tőkekivonásra kell felkészülniük. Az akkori figyelmeztetések megalapozottságát mutatja, hogy a 2007 őszén a legsérülékenyebbnek ítélt térségbeli országok mindegyike – köztünk hazánk is – csak az IMF kölcsönének köszönhetően kerülhette el később a pénzügyi összeomlást. A veszélyt jelezte, hogy 2008 tavaszán megkezdődött az erőteljes tőkekivonás hazánkból, és tízéves rekordszintre emelkedtek az állampapírok hozamai is. Ennek ellenére a tavaly augusztus végén megjelent Megegyezés című programjában Gyurcsány úgy fogalmazott, hogy „túl vagyunk a nehezén”. Szeptember elejétől az európai börzékkel együtt zuhant a budapesti részvénytőzsde, és a hónap közepén csődvédelmet kért az Egyesült Államok negyedik legnagyobb befektetési bankja, a Lehman Brothers. A nemzetközi válság begyűrűzése ellenére a kormány szeptember végén kezdett hozzá a Beindultunk című kampányának, amely komoly gazdasági fellendülést ígért a lakosságnak.
A félrevezetést jelzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank valamint hazánk húszmilliárd eurós, november elején aláírt kölcsönszerződését hetekig letagadta a kormány.
A „soha le nem hívott hitel”
– Nem kér Magyarországtól intézkedéseket a Nemzetközi Valutaalap – ezzel nyugtatta a parlamentben október 28-ra összehívott ötpárti egyeztetés résztvevőit Gyurcsány Ferenc, aki azt is sietett leszögezni, hogy a nemzetközi szervezettel kötendő megállapodás nem növeli hazánk hitelterheit. Az egyeztetésen sem a hazánknak nyújtott kölcsön pontos összegére, sem az ahhoz kapcsolt feltételekre nem derült fény. Nem is csoda, hiszen az akkori miniszterelnök azzal hárította el a kérdéseket, hogy hazánk ugyan megszerezte az IMF és az EU támogatását, ám erre azért volt szükség, hogy „a segítséget soha ne kelljen igénybe vennünk”. Később Gyurcsány annyit ismert el, hogy a nemzetközi szervezet két dolgot kért tőlünk: annyi kiadást vállaljunk, amire pesszimista forgatókönyv esetén is biztosan van pénz, és ne csökkentsük a költségvetés bevételeit.
A válság eltagadásában kivette részét Bajnai Gordon miniszterelnök, akkori fejlesztési és gazdasági miniszter is, aki az IMF és az EU képviselői jelenlétében a hitelcsomag kapcsán azt közölte: a kormány olyan intézkedésekre törekedett, amelyek hosszú távon segítik az országot abban, hogy Magyarország az EU egyik legversenyképesebb tagja legyen.
A hazánknak nyújtott kölcsönt az azóta MSZP-elnökké választott Lendvai Ildikó egyenesen „stabilizációs és növekedési megállapodásnak” és „esernyőprogramnak” nevezte, azzal a hasonlattal, hogy változékony időben jobb, ha az ember esernyővel indul útnak.
Eltagadott államcsődveszély
Azt, hogy a kormányzati nyilatkozatok ellenére mégis nagy a baj, és az ország azonnali pénzügyi mentőövre szorul, a magyar állampapírpiac összeomlása és a forint árfolyamának alakulása mutatta. A helyzet súlyosságát október végén Simor András nem is tagadta. A jegybankelnök leszögezte: a hitelcsomag összege kétszer akkora, mint a külföldiek kezében lévő magyar állampapír-állomány, célja pedig a nemzetközi pénz- és tőkepiacok bizalmának erősítése és segítség a fizetési mérleg finanszírozásához.
A hitelcsomagból november elején, vagyis az optimista kormányzati bejelentések után azonnal le kellett hívni 4,9 milliárd eurót. Ennek szükségét később Iryna Ivaschenko, az IMF magyarországi irodavezetője az államcsőd közeli helyzettel indokolta, rámutatva: Magyarországot októberben kizárták a pénzpiacokról, így reális volt a félelem, hogy az ország nem tudja törleszteni az adósságait. Az IMF csak akkor érkezik egy országba, ha az már nagyon súlyos problémákkal küzd – cáfolta a derűlátó kijelentéseket az IMF illetékes.
A hitelcsomagból, amelyet szigorú feltételekhez és szoros ellenőrzéshez kötött a valutaalap, eddig 14,3 milliárd eurót hívtunk le. A visszafizetés és a kamatok terhe a következő kabineté marad, a törlesztést ugyanis három év három hónap türelmi idő után kell elkezdenünk.