Mozart-esttel indította jubileumi bérletét az 55 éves Szent István Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, amelynek idei sorozata olyan különlegességeket tartogat még, mint Rózsa Miklós Hegedűversenye, vagy Sugár Rezső Hősi éneke. Ezúttal Mozart többféle arcát is megmutatták: a Don Giovanni-nyitány után a kamarajellegű hegedű- és brácsaszólóra írt Esz-dúr sinfonia concertante szólt, majd a szünet utáni második részben a grandiózus hangvételű, befejezetlen c-moll mise, amelyet a zeneszerző Constanzéval kötött házasságáért hálából komponált.
Ha végiggondoljuk az István zenekar bő fél évszázados történetét, hatalmas a változás: ma már hivatásos együttesekhez méltó programmal és színvonallal állhatnak a közönség elé. A Don Giovanni nyitányánál ez rögtön egyértelművé vált, és ahogy megszólaltak a Esz-dúr sinfonia concertante első hangjai, az is kiderült, hogy a historizmus hatása a mérsékeltebb, visszafogottabb hangvétel is kiválóan érvényesül az együttesnél. A két zeneakadémista szólista, Kovács Orsolya (hegedű) és Zárbok Zita (brácsa), akik az István konzijának padjaiból nőttek ki, bár szépen igazodtak ehhez a hangzáshoz, még nem voltak átütőek. Egy-egy pillanatban azonban sokat megvilágítottak a mű koncepciójából, amely a dallam egyik hangszerről a másikra vándorlásával variál. A c-moll mise énekes szólistái (Fodor Beatrix, Simon Krisztina, Szappanos Tibor, Mikecz Kornél) közül erőtlenebb és mesterkéltebb volt az alt Simon Krisztina, erősek és kidolgozottak voltak viszont a kórusbelépések.
Záborszky Kálmán vezényléséből kitűnt, hogy nemcsak jó karmester, de kiváló pedagógus is, szinte magyarázta mozdulataival a zenekarnak a darabok aktuális zenei üzenetét. Talán ez is az egyik oka annak, hogy ennyire egységes és könnyen alkalmazkodó az egész együttes, és ennyire kiérezhető Záborszky jól átgondolt koncepciója a művekről.
(A Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus hangversenye, MűPa, október 18.)
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
