Nő monoklival

Tavaly az egykori szocialista országok közül nálunk alakult meg elsőként az Unifem, minisztériumi támogatással. Az Unifem bátorítja a nőket, hogy minél nagyobb arányban és minél aktívabban vegyenek részt a munkában,
az üzleti életben, a politikában, felszabadulván oly terhek alól, mint az anyaság
és a gyermeknevelés

A kormány az utolsókat rúgja. A családokba. Az országgyűlésen átpasszírozott új polgári törvénykönyv (Ptk.) családjogi részei ellen számos szakember tiltakozott: Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára például az ellen emelt szót, hogy az azonos neműek élettársi kapcsolatát egy szintre emeljék a házassággal; a messze nem konzervatív genetikus, Czeizel Endre amiatt aggódott, hogy a törvényhozó elképzelése szerint ezután unokatestvérek is házasodhatnak. Sólyom László visszaküldte a törvényt átgondolásra, formai és tartalmi kifogásokkal.
Az új törvény indoklásában az a megállapítás szerepel, hogy a régi elavult. Sok szempontból csakugyan, de akkor van baj, amikor ezt a házasság- és családfelfogásra értik. Például régen, a pókhálósan ránk tapadó múltban, amiből úgy igyekeznek szabadulni a liberálisok, mint valami kísértetkastélyból, hűséget fogadtak a házasfelek. A polgári jog is tartalmazta a hűség követelményét. A liberális törvényhozók ezt meg akarják szüntetni: elavult. S míg a múltban a törvény a házasulandóknak gondolkodási időt írt elő, az új koncepció szerint az utcáról beszaladó párokat azonnal összeadják. Ugyanakkor az azonos neműek élettársi kapcsolatát igyekeznek ellátni a lehető legtöbb jogosítvánnyal.
Haladunk. Az újólag beterjesztett törvény a kicsapongás teljes liberalizációját, egyszerűbben a családrombolást célozza. E folyamat nem idén kezdődött, s nagyot csalódik, aki azt hiszi, hogy a Ptk.-módosítás akadályozásával megállítható. Már 2002-ben, a kormányváltás évében eltörölték a törvényt, amely megtiltotta a homoszexuális felnőtteknek, hogy tizennégy év feletti kiskorúakkal viszonyt folytassanak. Azóta bárki elcsábíthat nagykamaszkorba lépett gyereket, s következmények nélkül fajtalankodhat vele (egyszerre több személy is), amennyiben az áldozat nem tudja bizonyítani, hogy erőszak történt. Krisztus után 2007-ben a szodomita kormány már azt javasolta: legyen szabad tizennegyedik évüket betöltött gyermekekről – beleegyezésükkel – pornográf felvételt készíteni/tartani. Néhány éve jóváhagyták, hogy tizennyolc éves kortól bárkit sterilizáljanak, ha kéri, indoklás nélkül. Az orvosok szerint az esetek kilencvenkilenc százalékában később hiába már a bánat, a meddővé tett nő sosem lesz anya. S nem lehet, hogy épp ez a cél?
Dehogynem. Idén áprilisban jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami kiterjed a homoszexuálisokra is. Erre jött az új törvényjavaslat. Vissza lehet dobni – beadják újra. Világfolyamatra, korszellemre, unióra, ENSZ-re, szabadságra, egyenlőségre és testvériségre fognak hivatkozni. Lesz némi igazságuk, hiszen pusztulásba csúszó, síkos, nyálkás korunkban ez a trend. Világméretű összeesküvés zajlik. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy páran zárt ajtók mögött kieszelték, hogyan kell lerombolni a keresztény kultúrát. A helyzet rosszabb: a Szentírást félrehajító, posztmodern nyugati ember egyre feljebb világosodott, addig-addig, míg megvakult. Így aztán az értékromboló világ-összeesküvés tágas üléstermekben, csillárok fényénél, a sajtó nyilvánossága előtt zajlik. A társadalom, vagyis az áldozatok aktív részvételével.
Az Európai Parlament 2006-ban elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot, miszerint büntetendő, aki „idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről”. Az indítványozók azóta elterjesztették a heteroszexizmus kifejezést. A heteroszexista csak a férfi és a nő közti nemi kapcsolatot tartja normálisnak, ezért – a liberálisok szerint – édestestvére a rasszistának, hiszen alacsonyabbrendűnek nyilvánít egyes csoportokat.
Egy tavalyelőtti uniós döntés értelmében a tankönyvekből, a számítógépes játékokból és a reklámanyagokból ki kell szorítani a hagyományos nemi magatartásformák megjelenítését. A nemek klasszikus felosztását (férfi-nő) megszüntető ideológiának neve is van: gender. Ismerik bizonyára a régi viccet, mikor a liberálisnak gyereke születik, s az ismerőse megkérdi: kisfiú vagy kislány? Majd ha felnő, eldönti – hangzik a válasz. A gender azt jelenti, hogy ez már nem vicc. A gender szerint bűn, ha kislányokból nőket, kisfiúkból férfiakat akarunk nevelni, beavatkozva személyiségük fejlődésébe. Családfenntartó férfi, háztartást vezető asszony? Tudatlanságból eredő, ósdi rigolyák. Az ideológiát népszerűsítő Unifem lobbicsoport oktatási csomagot dolgozott ki óvodák és általános iskolák számára, olyan mesékkel és dalokkal, amelyek szakítanak a „berögzült nemi szerepekkel”. Több óvodában megszüntették a lány és fiú játszósarkokat. A fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítják, hogy „nemi identitásukat kiegyensúlyozottá tegyék”. Spanyolországban azt tanítják a gyerekeknek, hogy a házasság nem csak férfi és nő közt lehetséges. Angliában a genderbefolyás alá került iskolákban nem használnak olyan diszkriminatív szavakat, mint papa, illetve mama – inkább a világnézetileg semleges szülő kifejezést alkalmazzák.
Hazánk kitüntetett helyzetben van. Tavaly az egykori szocialista országok közül nálunk alakult meg elsőként az Unifem, minisztériumi támogatással. Az Unifem bátorítja a nőket, hogy minél nagyobb arányban és minél aktívabban vegyenek részt a munkában, az üzleti életben, a politikában, felszabadulván oly terhek alól, mint az anyaság és a gyermeknevelés. A szervezet vezetője a férfias küllemű, pacsirtahangú Dobrev Klára. Első konferenciájukon elhangzott: a gender kiterjesztése az államigazgatásban „elengedhetetlen”.
Ilyen háttérrel születnek családjogi törvényeink. Liberális véleményformálók évek óta mutatják be úgy a családot, mint az erőszak melegágyát. Elrettentő plakátok tűnnek fel, amelyeken az elementáris családélményt tükröző, jellegzetes megnyilvánulásokat figurázzák ki. „Az én apukám a legerősebb a világon”, mondja a sarokban kuporgó kisgyermek; férfiárnyék magasodik fölé fenyegetően. „Az én anyukám a legszebb a világon” – s a plakáton szerencsétlen nő monoklival, tépett hajjal. Ugyanakkor a család lényegéről, a védettségről, a biztonságról, a szeretetközösségről nem látunk plakátokat.
De azért ne felejtsünk el néhány dolgot. Először. A házasság akkor is egy férfi és egy nő életre szóló, kizárólagos (hűséges) kapcsolata, ha a közélet a liberális lobbinak engedve permanens melegfesztivállá lényegül át. Aztán. A gyereknek az a jó, ha van apukája és anyukája, sőt lehetőleg testvérei is. Ha pedig elválnak a szülei, vagy nincsenek, vagy azonos neműek nevelik, az rossz. Ne feledjük azt sem, hogy a férfi és a nő nem csupán anatómiailag, hanem lelkileg is különbözik, mondja bár tízezer Gyurcsányné az ellenkezőjét. A férfi kezdeményező, a nő követő alkat; a férfi adó, a nő befogadó. A férfi vezeti a nőt, nemcsak a táncban, az életben is. A férfi dolga, hogy szeresse a feleségét, az asszonyé pedig, hogy tisztelje a férjét. Igen, a nők is bontakoztassák ki az adottságaikat! De mikor a liberális propaganda parancsoló, karrierhajhász, önsterilizáló lényekké akarja formálni őket, az az igazi támadás ellenük. Úgyhogy ne feledjük a kisfiúkat igazi férfiakká, a kislányokat pedig igazi nőkké nevelni, hogy édesanyák és feleségek lehessenek. Akkor is, ha ebben a gendervilágban nemtelen szörnyszülöttek potyognak az égből.
És ne feledjük majd, ha úgy fordulnak az idők, értékén kezelni ezt a családellenes törvényeket kiötlő, liberális szellemi beltenyészetet. Szerintem közmunkára abszolút alkalmasak lehetnek. Persze, ez csak egy javaslat.