Sorskövület a plexitömbbenAz a gyönyörű ebben a szakmában, hogy soha nincs vége. Ugyanolyan intenzitással, vehemenciával készítem a képeimet, mint tíz évvel ezelőtt. És ugyanolyan izgalmakat is tartogat a munka, hiszen, mivel komplikált a technológia, amellyel dolgozom, este hatkor le kell takarnom, ott kell hagynom a kötésben lévő alkotást. Reggel alig várom, hogy lássam az eredményt – így vallott egyszer az alkotásról Paizs László. A rá jellemző humorral azt is hozzátette: kíváncsi rá, hogy mondjuk egy nyugdíjas könyvelő is olyan lelkesen várja-e a másnap reggeli folytatást, mint ő. A munka intenzitása később sem változott, sőt ha lehet, csak tovább fokozódott, s az eredményt mi sem mutatta jobban, mint augusztus 31-én megnyílt nagy kiállítása az Aulich Art Galériában, amelyet még az alkalomra megjelent, az életművet átfogó kötettel együtt ő készített elő, s amely halála napján emlékkiállítássá változott.
Újra tudatosította a tárlat, hogy Paizs László megkerülhetetlen életművet hozott létre, amelynek egyes szakaszai – a korai figurális művektől a pop artos objekteken, poliészter plasztikákon, a hetvenes évek konstruktív szobrain a nyolcvanas évek anyagukban színezett poliészter plasztikáin, színes poliészter táblaképein, roncsolt felületein át a legutóbbi évtized nagyméretű táblaképeiig, egyedi grafikáiig – együttesen mondták el, Paizs László szerint milyen is a világ, ahol élünk. Ezt a címet adta legutóbbi tárlatának és sok-sok művének. Tudatos kövületeket rejtett az átlátszó plexitömbbe, művei a hétköznapi, olykor banális tárgyakat foglyul ejtve ismeretlen világok horizontja felé vezetik a tekintetet. A modern kor legmodernebb anyagaival dolgozott, de nem a „szép új világ” formáit álmodta meg a segítségükkel, hanem addig gyúrta-munkálta az anyagot, amíg képessé nem tette arra, hogy az örök emberi dráma tragikus fordulatait és XX. századi Kelet-Közép-Európa máig fel nem dolgozott történéseit idézze meg.
Kevés szó esett róla, de neves külföldi hírességek jobban figyeltek művészetére, mint néhány olyan hazai „szakember”, akikkel az utóbbi időszakban kapcsolatba került. Kudarcként élte meg a méltatlan visszautasítást, de humorral ütötte el a fájdalmat, no meg a munkába fojtotta. Ahogyan az idő koptatja, marja a kétezer éves márványt, ő úgy dolgozta meg, égette, maratta, ötvözte egymással a legjobb hamburgi és a leghitványabb Soroksári úti poliésztert, hogy létrejöjjön a mű, amelyben ugyanaz az intelem fogalmazódik meg, amelyet Rainer Maria Rilke olvasott ki az antik torzó formáiból: változtasd meg életed!
origo.hu
Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál
