Volt piac, nincs piac

Mikor kimondom a szót, mindenféle illatok és szagok társulnak hozzá. A petrezselyem, a zeller, a paradicsom semmivel össze nem hasonlítható illata kevereg a lángos, a hurka, kolbász és a vastag tejszínhabbal tömött feketekávé aromájával. Csirkék, libák, kolbászok, húsok, zöldségek-gyümölcsök. Ez a piac, de az is piac, ahová diplomatafeleségek vágyakoznak mohón, ahol gyertyatartók, lámpák, selyempárnák, míves ékszerek, szobrok és egyéb régiségek cserélnek gazdát nagy pénzekért egy kis ország végkiárusított múltját siratva.
De a Hátsó Udvaron is van piac, éppen most zárták be az egyik legnagyobbat. A Verseny utcai Novák (maradjunk az ismert nevén) piacra került lakat. A hely speciális kínálatával nem mondhatni, hogy éke volt a kerületnek, de a Keleti pályaudvar környéke amúgy sem tartozik a világörökséghez. Mondhatni, hogy ez a piac maga a lepukkadt magyar valóság. Ha Muhammad Junusz bangladesi bankár, a szegények bankjának alapítója ezt látná, csettintene. Ez nem a szegények bankja, hanem a szegények piaca. Jól mondta az egyik érintett: akik itt ácsorognak vagy üldögélnek, azok közül sokan abból a napi kétszáz forintból élnek, amit itt összeguberálnak. Ezen a piacon, amit nem lehet kapni, az nincs is. A legújabb kerékpármodelltől a féllábú mackóig, a hagyatékból itt felejtett féldrágakő szobrocskától az olajba öntött vérzivataros naplementéig minden kapható. Kacatok is bőven. Ugyanakkor az egyik nyilatkozó elmondja, hogy laptopok javításával foglalkozik, nála ötödébe kerülnek az alkatrészek. Most hivatalból minden rosszat megtudhattunk a kerület jegyzőjétől, aki mereven elzárkózott mindenfajta érvtől, amik a megmaradást célozná.
Engedélyezési problémák, az ÁNTSZ higiénés kifogásai, a vám- és pénzügyőrség negatív megállapításai siettették a zárást. A piacozók sejtései szerint valakiknek nagyon kellene a telek, mert valakik nagyon szeretnének ide építeni valamit. Ezek komoly érvek és kifogások, mert a kerület habókra nem zár be egy ekkora monstrumot. Azt csak halkan tesszük hozzá, hogy a fenti kifogások szinte bármelyik piacra érvényesek: higiénés problémák, orgazdák mindenütt vannak. Van azonban ennek az egésznek tényleg egy junuszi vetülete. Több ezer szegény, lecsúszott, peremlétben tengődő embernek az utolsó stációja a Novák piac. Ahol el lehet lenni, ha jó az idő, és némi pénzt össze lehet szedni egy vekni kenyérre, egy darab szalonnára vagy üveg sörre. Ha az önkormányzatban akadna egy szemernyi jóindulat vagy irgalom – ha ismeri még valaki ezt a szót –, akkor megtűrné a piacot, legfeljebb a továbbiakra tiszta helyzetet teremtene. Minden kifogást elismerve kíséreljük meg felvázolni, mi történik ezután.
Legalább ötezer embernek annyi. Ők ezentúl az utcán töltik napjaikat, koldulnak, lopnak, zaklatják a járókelőket. Közülük sokan amúgy is hajléktalanok, mindenféle nyavalyákkal küszködnek, de néhány forintért napszám elvoltak, senkinek nem okozva kellemetlen perceket. És nem voltak egyedül. Tudom, hogy a bezárás miatt egyetlen hivatalos személynek nem lesz lelkiismeret-furdalása vagy álmatlan éjszakája. Ebben hivatal és a közvélemény egyetért: akiknek egy piac az utolsó menedékük, megérdemlik a sorsukat, miért nem életrevalóbbak, vagy miért nem születtek jobb helyre? Ugye, ismerős? Egyetlen húzós megjegyzés: abban a bizonyos monstre csili-vili, akár piacnak is mondható centrumban is minden kapható. Tudják, ugye, melyikről van szó? Kivéve számlát, mert az szinte soha. Őket miért nem siet bezárni a hivatal?