A keserű csokoládé

Ha állami támogatással lehet dobókockát fejleszteni a Tisztelt Ház baloldali térfelének asszisztáló támogatása mellett, akkor az egyéni erőfeszítéssel, támogatás nélkül megvalósult magyar találmánynak is jár ennyi hírverés. Akár a magyarok parlamentjében is. A feltalálót pedig akár meg is tapsolhatták volna Kókáék.

A magyar Országgyűlés jelenlegi formájában hétfőn végérvényesen bebizonyította, teljesen alkalmatlan arra, hogy a társadalom problémáira törvényhozóként megoldásokat dolgozzon ki. A választásokig hátralévő néhány hónapban a parlament munkáját érintő médiaérdeklődést baloldali képviselők, úgy tűnik, politikai ellenfeleik lejáratására kívánják felhasználni.
Hétfőn például egyes baloldali liberális honatyák bolhacirkuszi mutatvánnyá igyekeztek degradálni egy ellenzéki képviselő napirend előtti felszólalását. Pelczné Gáll Ildikó arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy komoly gondok vannak az uniós pénzforrások felhasználásával. Borsod megyei példákkal mutatta be, hogy míg arra jut pályázati pénz, hogy negyvenmillió forintért Bodrogkeresztúron negyven centiméter magasságú kilátó épüljön, vagy hogy egy drégelypalánki kutyafitneszprojekt megvalósuljon, addig egy komoly hagyományokkal rendelkező magyar csokoládégyár termékeit nem tudja eljuttatni a hipermarketek polcaira, mert a multinacionális üzletlánc vezetői szóba se állnak vele, hiába vállalná ez a magyar cég is a polcpénz megfizetését. Felhívta a figyelmet egy borsodi vállalkozó világsikert aratott találmányára, a napelemes tetőcserépre is, amely gyártásának beindításához ugyancsak indokolt volna az állami segítség.
A képviselőnő oly módon igyekezett felhívni a figyelmet a problémára, hogy a Szerencsi Bonbon Kft. nemzeti szalaggal átkötött egyik csokitermékéből osztogatott a parlament folyosóján, illetve meghívta az ülésnapra a napelemes tetőcserép feltalálóját. A felszólalásakor a tetőcserépről egy prospektust mutatott fel az ülésteremben. A képviselő arra akarta ráirányítani a figyelmet, hogy a tisztességes hazai kis és közepes vállalkozások – amelyek mellesleg nem bújnak ki offshore cégeik segítségével a közteherviselés alól, s állami támogatás nélkül teremtenek munkahelyeket – milyen hátrányban vannak a piaci versenyben a multinacionális cégekkel szemben. És azokkal szemben, tegyük hozzá, akik nem tartoznak a baloldali liberális holdudvar korrupció segítségével, maffiaszerűen szervezett, kedvezményezett csoportjához.
A kormánypárti képviselő „urak” a képviselőnő felszólalása közben úgy viselkedtek, mint ha egy dohányfüstös külvárosi kocsmában múlatták volna kissé kapatos állapotban az időt, és unalmukban egymással azon versenyezve, hogy ki képes vaskos beszólásával megríkatni, avagy felbőszíteni a munkáját végző pincérnőt. Azok a liberális urak voltak a legszemtelenebbek és legpofátlanabbak Pelczné képviselő asszonnyal, akik szavazatszerzési célból növelnék a nők arányát a magyar parlamentben.
Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy Pelczné a Szerencsi csokoládét népszerűsíti élő adásban, a Parlamentben. Ez nem volt elég a liberális honatyáknak. Eörsi Mátyás is rávetette magát a koncra, ő azt hangoztatta mímelt felhevültséggel, hogy az Országgyűlés „egyszerű piaccá válik, ahová az ügynökök hordják termékeiket”. A házbizottság összehívására tett javaslatot, hogy az tiltsa meg, hogy bárki termékei reklámozására használja az Országgyűlést. No már most rögzítsük, a Ház tekintélyének nem árt annyit Pelczné demonstrációs célból felmutatott Szerencsi csokija, mint például az a szeméthalom, amit egy-egy ülés után a képviselő urak méltóztatnak maguk után hátrahagyni – mint ahogy arról egy internetes lap fotósorozatában beszámolt. Vagy például az is többet ártott a T. Ház tekintélyének, ahogy a képviselő urak és hölgyek gátlástalanul támasztottak igény feltupírozott költségeik megtérítésére.
Az a „hírverés”, amit a képviselőnő elkövetett a magyar termékek demonstratív felhasználásával a valódi problémára való figyelemfelkeltés céljából, sajnálatos módon ebben az Országgyűlésben éppen arra adott módot Kóka Jánosnak és Eörsi Mátyásnak, hogy ne kelljen szembesülniük a „polcpénz” mérhetetlen versenyrontó hatásával, a hazai termékgyártók kiszolgáltatott helyzetével. Az ő demokratikus orruk csak az ingyenreklám szagára maradt érzékeny.
Más esetben Kóka nem ennyire érzékeny a versenysemlegesség magasztos eszméjére. Emlékezzünk csak arra a sajtótájékoztatóra, amikor lendületes mozdulattal gurított be a kamerák elé egy Hankook autóabroncsot, bizonyítandó, hogy a nagymacskák, a pannon puma és az ázsiai kistigris milyen jól megvannak egymással. Hogyne lennének egymással barátságban, ha Kóka pannon pumája huszonhatmilliárd forintot perkál le a kistigrisnek azért, hogy nyolcszáz magyar embernek létesít munkahelyet vélhetőleg „versenyképes”, ám ismeretlen mértékű munkabérért.
Vajon a lepattant borsodi térségben a napelemes tetőcserép feltalálója ne lenne képes huszonhatmilliárd forint állami támogatás segítségével akár ezer főt is munkához juttatni? Vajon az orosz energiafüggőségünket nem csökkentené az, ha állami támogatással akár a jövőben ezekkel a borsodi napelemes cserepekkel fednénk be újonnan épített házainkat, középületeinket? Ezáltal is reklámozva külföldi piacok felé a magyar szellemi terméknek az energiamegtakarítás terén elért tapasztalati eredményeit?
Vajon Kóka szerint az normális dolog, hogy a dobókocka újraértelmezéséért 80 millió forintot fizettek ki egy vállalkozásnak? Én persze megértem, hogy egy baloldali liberális képviselőnek sem jutott eszébe, hogy bevigye a gombnyomogató csoportjátékká züllesztett parlament (szerencse)patkójába az állami támogatással kifejlesztett forradalmian új, intelligens dobókockát.
Nos, ha állami támogatással lehet dobókockát fejleszteni a Tisztelt Ház baloldali térfelének asszisztáló támogatása mellett, akkor az egyéni erőfeszítéssel, támogatás nélkül megvalósult magyar találmánynak is jár ennyi hírverés. Akár a magyarok parlamentjében is. A feltalálót – a becsületesen adózó magyar vállalkozót – pedig akár meg is tapsolhatták volna Kókáék, ahelyett, hogy olyan helyzetbe hozták, hogy még neki kellett feszengenie a magyar választópolgárok képviseletére felesküdött képviselő urak Pelczné képviselő asszonnyal szemben tanúsított, tahónak mondható viselkedése miatt. Kókának és Eörsinek inkább arra kellett volna felhasználnia a rendelkezésükre álló időt, hogy megmagyarázzák a napelemes tetőcserép feltalálójának, vagy a hetven főt foglalkoztató csokoládégyár tulajdonosának, hogy vajon miért is értékesebb az állam számára a prostituáltak egyesülete, amelynek a támogatására ugyancsak jutott több mint hatvanmillió forint a közös kasszából.
Kókáéknak éppenséggel kellő alázattal és tisztelettel illett volna végighallgatniuk az ellenzéki képviselő asszony szavait. Talán még lejjebb is csúszhattak volna a széken, hogy véletlenül se irányuljon rájuk a kamera. Hiszen a nézőben a Hankook gumiabroncson kívül bizony óhatatlanul felötlik a kép a liberális bizniszről, a háromszáz darab kakaóbiztos óvodai komputerről, amelyért darabonként 800 ezer forinttal fizettek többet, mint amennyi a kiskereskedelmi áruk volt.
Nicsak, ki beszél! Nicsak, kinek fáj a Melódia csoki reklámja! Nicsak, ki rühelli a napelemes tetőcserepek népszerűsítését!
Az, akinek a résztulajdonában lévő cég – a balliberálisok kormányzása idején – egyebek mellett ötezer Sulinet-szolgáltatási pont kiépítéséért három év alatt cirka 1,6 milliárd forintot kapott? Az a Kóka, aki a balliberális kormányzattal bizniszelve, a szabad versenyt csúfosan kijátszva, egy igen érdekes közbeszerzési eljárásnak köszönhetően vált milliárdossá? Hogy azután újgazdagságát felhasználva léphessen a politika színpadára? Hogy most az ily módon elfoglalt politikai pozícióját arra használja fel, hogy beletörölje a lábát egy olyan képviselőbe, akinek a saját zsebe kitömése helyett a szerencsi csokoládéüzem jövője és a napelemes tetőcserép sikere a fontos?
Hátrább az agarakkal!