A lenézés ára

Szó, ami szó, amikor a sertésinfluenza elleni oltás körüli cirkuszt néztük, a mostani új járványhoz hasonló érzület fogott el bennünket. Íme, egy ügy, amit sikerült jó magyarosan megoldani, azaz alaposan eltolni. Most aztán hisztériázhat az egészségügyi kormányzat, fenyegetőzhet az egészségügyi miniszter, oszthatja az észt Czeizel Endre, fölényeskedhet a tiszti főorvos, a káosz tenyészik és dagad. Már megint hülyének nézték az országot, már megint kiskorúként kezelték a polgárokat, már megint az idegesítő gőg, ami szavakban a demokráciáról szaval, szavalgat, a valóságban azonban még mindig azt tartja: ne kérdezősködjetek, ne szóljatok bele semmibe, mi mindent jobban tudunk, és majd döntünk helyettetek.
Hát tessék, itt az eredmény. A csúcsot egy betelefonálós műsor nézője állította be, aki egyenesen a Kuncze által ajánlgatott ciántablettának tartotta a H1N1-vírus elleni oltást, mindenkit felszólítva, hogy be ne adassa, mert csak „népirtásra” használják, és csak a pénz, ami vezérli az aktuális bűnbandát. Tessék! Íme az eredménye annak, hogy nem vagy zavarosan ismertették az új vírus mibenlétét, veszélyét, az ellene kitenyésztett oltóanyag összetételét, hatását, hasznát, szövődményeit. Természetesen nem így kezdődött. A madárinfluenzával kezdődött, amikor liba- és csirketonnákat toltak be a meszesgödrökbe, tönkretéve egy csomó vidéki ember utolsó esélyét az élethez. Folytatódott azzal, hogy Gyurcsány puszta kézzel felboncolt egy szárnyast, ránézett a belekre, és mint egy augur, kijelentette: íme, a madárinfluenza. Majd kitáncolt a placcra, és elkápráztatott minket azzal, hogy mi fogjuk a világnak gyártani a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Egynapos pályázati határidővel egyetlen cég felelt meg a kiírási feltételeknek, kapott is hárommilliárd forintot. Mi pedig egy ígérvényt; dőlni fog a pénz az országba, amit a felvirágoztatásunkra fog a jóságos kormány fordítani. A megnyert hárommilliárd útja aztán a nyilvánosság számára követhetetlen lett. Filmszakadás.
Hol van a madárinfluenza, hol az oltóanyag és hol a pénzeső, ami ennek az eladásából származott? Kérdések, amire a közszolgálatnak válaszokat kellett volna találnia. Csakhogy közben a médiaszakemberek azon vitatkoznak, hogy mit tartalmaz a közszolgálatiság. Azt, hogy leül két szakember a képernyő elé, és elmondja, hogy mi ez a vadonatúj influenza: ez a sertésvírus. Honnan jön, mit tud, melyek a veszélyei? Mi az a vakcina? Hogyan készítik? A vakcina ugyanis nem tradicionális injekció, hanem legyengített vírus. El kellett volna mondani, hogy az influenza igen legyengített formában átmegy az emberen, és ezzel védettséget ad. Tudatni kellett volna, hogy kinek a legfontosabb, hogy védett legyen. Kik azok, akinek nem ajánlják? Már itt hibát vétett az egészségügyi kormányzat, amikor elkezdett összevissza hablatyolni. Először mindenkinek, aztán nem a terheseknek, nem a gyerekeknek, aztán igen a gyerekeknek, sőt már egyéves kortól bárkinek. Először rizikós korosztály lett a 39 éveseké, aztán mégis az öregeké. Teljes a zűrzavar, nem csoda, hogy a családorvosok, akiknek ezt le kéne vezényelni, pánikba estek.
Az egész elmúlt hét év nem szólt másról, mint az orvosok pénzéhségéről és műhibáikról. Közben az interneten hajmeresztő közlések keringenek, például hogy az oltóanyaggal mikrocsipet juttatnak be a szervezetbe. Hogy ősrégi amerikai vírusról oltották le, hogy a protokollt túl hamar áthajtották a gyógyszerészeti intézeten. Ne csodálkozzunk hát, hogy körbejár egy fénykép, amelyen Székely Tamás beoltatja magát. A kísérőszöveg szerint az injekciós tűről nem vették le a kupakot.