A Pécsi Tudományegyetem Ilylyés Gyula Főiskolai Karának első éves szociális munkás hallgatóiként a szociális munka világnapja apropójából (november 12.) egy társadalmat érintő szociális problémáról szeretnénk említést tenni.
A tél közeledtével az emberek szeme megakad az út menti padon fagyoskodó, az aluljárókban kóborló hajléktalanokon. Vajon miért kapnak ebben a téli időszakban nagyobb figyelmet a hajlék nélkül élő emberek? Talán azért, mert a kihűlés veszélye fokozottan fennáll az esetükben ebben az időszakban. Ezt a tényt sajnos többen szenzációként kezelik. Nagy probléma az is, hogy a társadalom nagy része kitaszítottként bánik ezekkel az emberekkel, annak ellenére, hogy nem tudják mi az oka annak, hogy erre a sorsra jutottak.
Számos oka lehet, hogy valaki otthon nélkül marad.
A biztos lakhatási feltételeket nem segíti, hogy Magyarországon a munkanélküliségi ráta 2007 első negyedévéhez képest 2,1 százalékkal emelkedett. Ezenkívül a szociális ellátások összege alacsony: az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 2008. január elsejétől 28 500 forint, amely 2009-ben is változatlan, az infláció pedig körülbelül 4,5 százalékos az idén.
Hova fordulhat az az ember, aki a hajléktalanok mindennapjait éli?
Az utcai szociális munkás az utcán élők helyzetét, életkörülményeit kíséri figyelemmel. Ha szükséges, akkor az ügyfél ellátását kezdeményezi, és megteszi az ellátás biztosításához szükséges intézkedéseket.
A közelmúltban intézménylátogatást tettünk a szekszárdi Hajléktalan Gondozási Központnál. Az ott látottak rádöbbentettek minket arra, hogy milyen értékes az otthon melege. Az intézmény a következő szolgáltatásokat nyújtja: hajléktalanok átmeneti szállása, éjjeli menedékhely, nappali melegedő, utcai szociális szolgálat, népkonyha. Azt tapasztaltuk, hogy a szállón éjszakai szállást csak a férfiak kapnak. A nők számára mindössze a nappali melegedő nyújt biztonságot. A szociális munka világnapja alkalmából szeretnénk, ha a társadalom több figyelmet fordítana a hajléktalanokra és a szegényekre. Bízunk benne, hogy a hajléktalanok iránti szolidaritás mindenkiben él.
Szijjártó Renáta, Makai Anett

Ezt nem hisszük el – ilyen vízi lények élnek a borsodi tóban