Ázsiára fókuszál Obama

Japánban megkezdte ázsiai körútját Barack Obama. Hogy az amerikai elnök egy belpolitikailag igencsak aktív időszakban ilyen diplomáciai misszióra vállalkozott, jelzi: Washington külpolitikájában feltartóztathatatlanul zajlik a hangsúlyeltolódás az atlanti térségről a csendes-óceáni térségre.

Tokiótól Szöulig. Tokiói beszédét követően Obama ma Szingapúrba repül, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés csúcstalálkozójára, ahol a klímavédelem, Észak-Korea és Irán kérdésköre mellett az elnök az ázsiai országokat fokozott afganisztáni szerepvállalásra ösztönzi. Több kétoldalú találkozót is lebonyolít, vasárnap orosz partnerével, Dmitrij Medvegyevvel találkozik. Hétfőn következik az út legfontosabb állomása, Peking, ahol Hu Csin-tao kínai elnök fogadja. Obama szerdán Dél-Koreában zárja ázsiai körútját. (MN)

Obama tegnap azonmód a kellemetlen végénél kezdte utazását, amikor a legfontosabb ázsiai szövetséges országban landolt. A nemrégiben történelmi jelentőségű politikai kurzusváltást megélt Japán újdonsült miniszterelnöke, Hatojama Jukio ugyan a képzeletbeli politikai spektrumon közel áll vendégéhez, ám 64 évvel a feltétel nélküli fegyverletétel után végre szeretné más alapokra helyezni országa kapcsolatát az Egyesült Államokkal. Megszabadulna az alávetettség látszatától is, a partnerség felé mozdulna el, amit Obama láthatóan nem utasít el. Ahogy tárgyalásuk után fogalmaztak, „kötelékünk közös értékeken és érdekeken alapul, de meg kell újítani azt a 21. század számára”.
Az alávetettség egyik, kézzelfogható jele az amerikai katonák jelenléte a szigetországban, cselekvési szabadságuk és kapcsolatuk a lakossággal. Hatojama választási kampányában azt ígérte, felülvizsgálja az elődje és a Bush-kormány által aláírt megállapodást egy amerikai tengerészgyalogos-bázis áthelyezéséről Okinava szigetének egyik végéből a másikba, amelyet a helyiek elleneznek. Még miniszterelnök-jelöltként arra is ígéretet tett, hogy véget vet az Indiai-óceánon zajló utántöltési műveleteknek, amellyel Japán az afganisztáni nemzetközi intervenció logisztikai támogatásához járul hozzá.
Ha Japán most nem is az az ország, ahonnan jelentős segítséget remélhetne Afganisztánnal kapcsolatos dilemmái megoldásához, Obamának mindenképpen szüksége van a gazdasági nagyhatalomra a válságból való kilábalás érdekében és a klímaváltozás kérdésében. Rövid távon ugyancsak közös érdek, hogy Észak-Korea ne váljon emancipált atomhatalommá, hosszú távon pedig az, hogy elejét vegyék a kínai hegemónia kialakulásának. Obama elődjével szemben látható hangsúlyt fektet arra, hogy Kína felemelkedése ne válthasson ki paranoiás reakciókat térségbeli szövetségeseiből. Hogy Obama miként boldogul a kényes egyensúlyozás tudományával, arra mai, tokiói beszédéből lehet majd következtetni.