Bűnre csábító törvény

Már megint a sátán incselkedik az ezeréves, tradicionális családjoggal. Most éppen az új polgárjogi törvényben megjelenő, a családokat bűnös alakzattá deformálni akaró, vérfertőző nagybácsi-unokahúg házassággal „mulattat” a szocliberális hatalom, baljós agóniájában. És nem kiált senki a mélyből, hogy uraim, ez már maga a legundorítóbb Szodoma és Gomora. A halál kultúrája találtatik az ultraliberális eszmei fertőben. Felelőtlen, súlyos következményekkel járó világbotrány lenne a törvény életbe léptetése. Szerencsére a Vatikán ellenében nem lehet egy ilyen törvényt sem elfogadni, sem népszerűsíteni. Karol Wojtylának felelősségteljes okmánya (Számvetés és intés) a keresztény erkölcsi hagyomány teljes és rendszeres vitatása miatt született meg anno, valamint a gátlástalan létrendprovokátorok okulására.
Megmaradásunk ma már szinte egyetlen biztosítéka a család. Ki merte ezt a horrortörvényt felvetni, beterjeszteni, elfogadtatni? Valószínűleg az „erényes vének” közül valakik – nyilván helyénvaló itt a bűntársi többes –, akik mindennapos pénzinspirálta élményeik hatására önteltségükben úgy hiszik, nekik a hatalom, a pozíció, a vagyon után az öregecskedő feleség helyett egy bimbózó virágszál, egy majdnem kislány unokahúgocska is kijár.
Ha valaki nem tudná, erről szólna ma a rokonházassági tabu. A láthatatlan génekről, kromoszómákról, továbbörökíthető betegségekről és megelőzhető tragédiákról. Nem utolsósorban a fontos, hagyományőrzésben kissé elnyűtt – lásd még melegek házassága! –, de romjaiban még így is egységes valódi családok megmaradásáról.
Olyan „átlag” családra gondolok, mint például államalapító Szent István királyunk bajor Boldog Gizellával és a törvényes házasságukból született Szent Imre herceggel, akik példás családi életükkel morális példát tartottak régmúltunk ifjúsága elé. Hogy mi, kései leszármazottaik ma itt lehetünk, ez tapintható valóságában is igazi túlélő csoda.
Manapság, amikor a család mint intézmény lassan olyan lesz, mint a szélfútta fészek, számomra az a legnyilvánvalóbb, hogy mindenáron össze kell tartani ezt a rozoga tákolmányt. Mi nem szeretnénk nagynénikből nagymamákká avanzsált másságok lenni, mi egyszerűen csak normális családok akarunk maradni: papa – mama – gyerekek – nagyszülők – unokatestvérek, kinek-kinek eredeti szerepét nem megbolygatva bűnre csábító törvényekkel.
Jeszenszky Zsófia
e-mail