Civil segítség az iskoláknak

Nyugdíjasok segítenek a tanulási nehézségekkel küzdő diákoknak néhány budapesti iskolában a Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. által szervezett Senior mentor program keretében. Az intézményeknek ezért nem kell fizetniük. A többfordulós interjúk során kiválogatott mentorok – miközben hasznos időtöltést találnak saját maguk számára – előmozdítják a gyerekek tanulási folyamatát.

Szokatlan újítással próbálnak segíteni a tanár- és pénzhiánnyal küszködő iskoláknak. Az egyéni foglalkozásra szoruló tanulóknak az idősebb, ám aktív emberek segítenek a délutáni tanulásban. A Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. által beindított Senior mentor program az idén már a második tanévét kezdte meg. A programban részt vevő nyugdíjas mentorok nem végeznek pedagógiai munkát, csupán a felzárkóztatásban vesznek részt, együtt tanulnak az iskola által kijelölt gyerekkel. A fő célcsoport a második-harmadik évfolyamos diákok, de esetenként 4-5-6. osztályosokkal is foglalkoznak. Elsősorban olvasási, szövegértési, nyelvtani nehézségekben igyekeznek segíteni. Egy segítő három-négy gyerekkel foglalkozik a tanév során – egyszerre mindig csak egy tanulóval –, folyamatosan egyeztetve a tanítóval vagy a tanárral.
A gyerekek számára nem kötelező a részvétel, a szülők dönthetnek úgy, hogy nem kérik a segítséget. A mentorok hetente 10-12 órát dolgoznak, és vállalják, hogy folyamatosan pedagógiai tréningeken vesznek részt, amelyeket a Kőbányai Pedagógiai Szolgálat biztosít számukra térítésmentesen. Szerződésükben szerepel az is, hogy legalább egy évet kell dolgozniuk a program keretein belül. Szerepük valahol félúton van a tanár és a nagyszülő között, ami általában az otthoninál hatékonyabb, az iskolainál viszont személyközpontúbb tanulási folyamatot eredményez. Jelenleg 30 segítő dolgozik a program keretében, őket 350 jelentkező közül válogatták ki.
A diákok teljesítményében év végére mérhető a fejlődés, a nyugdíjasok számára elfoglaltságot jelent a tanulás segítése. A programban részt vevő mentorok elmondták, hogy nekik is örömöt nyújt a gyerekekkel való foglalkozás, mivel addig sem önmagukkal foglalkoznak, hanem a tanulókkal, ami feltölti őket, és így hasznosnak érzik magukat. Az iskoláknak nem kell (nem is tudnák) kifizetni a tanárok délutáni foglalkozások után járó óradíját, ugyanakkor a diák megkapja azt a külön figyelmet és segítséget, ami az eredményesebb ismeretszerzéshez, készségfejlesztéshez szükséges. Egyelőre Budapesten a X., XI., XIII. és a XXII. kerületben működik a rendszer, de a távlati tervek között szerepel, hogy a főváros összes kerületében és a vidéki nagyvárosokban is beinduljon a program. Az iskoláknak nem kell fizetniük ezért, de van olyan fenntartó, amelyik finanszírozza egy-egy iskolában a mentorok délutáni tevékenységét. A kezdeményezés az eddigi tapasztalatok alapján sikeresnek tűnik. Talán az iskolák és a nyugdíjasok oldaláról is még többen veszik majd észre az ebben rejlő lehetőségeket, és élnek vele, hiszen az oktatási intézmények napról napra nehezebb helyzetbe kerülnek, és gyakran alapvető feladataik ellátását is csak emberfeletti küzdelem árán tudják biztosítani.