Csúcsra járt a cseh fesztivál

Ajihlavai nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál története alighanem fordulóponthoz érkezett. Amikor először nem jutottam be a Dukla mozi egyik termébe, még azt hittem, véletlen, vagy egy helyi csúcsarc filmjét vetítik és eljött a fél város, azért áll a sarkon a sor vége. Másodjára már gyanút fogtam, harmadik alkalommal pedig, amikor csak komoly közelharc árán tudhattam meg egy cseh filmből, hogy mit mutyizik a csukcs kormány, egy oroszból meg, hogy mi a helyzet a nyenyecekkel, végleg rá kellett döbbennem, ezek az emberek itt nyitottak, érdeklődve tekintenek a világ történéseire, a fesztivál pedig tizenhárom év alatt csúcsra járt, kinőtte a helyeket.
A dolgok ilyetén alakulását ismerve megállapíthatjuk, nehéz döntés lesz, viszi a lovacskát a biznisz, vagy maradnak a gyönyörű fiatalok, akik visszacsempészték ide a hatvanas éveket, filmekkel, csecsemőkkel, kutyákkal, sok zölddel, rengeteg zenével, akciókkal, a fősodortól messze eltérő mentalitással és kreativitással, rengeteg pozitív rezgéssel és kisugárzással. Mert a kettő együtt nem megy, a bankreklám mögül kikacsintó antiglobalista szánalmas látvány.
A csukcs kormánnyal pedig az van, hogy egy Caplino nevű tengerparti faluban felhúztak egy csomó új házat, hogy a helyi családok modern körülmények között várhassák az amerikai és a japán turistákat. Akik viszont nem akarnak érkezni. A nyenyec etnikumot viszont egy fiatal pásztor szemszögéből ismerhetjük meg, egy olyan kultúrába nyerünk bepillantást, amelyben még evidencia a természet feltétlen tisztelete, az emberek ugyanis tudják, a tundra bármelyik pillanatban sírba teheti őket. Már Frank Zappa is megmondta, ahol huskyk járnak, ne egyél a sárga hóból. És ha van egy kis szerencséjük, tényleg megússzák az egészet, mert mielőtt betakarná őket is a globalizmus, addig talán ki is szenved. Van egy tézis, amely szerint csak komoly krízis okozhat mélyreható változásokat az uralkodó nézetekben. Az meg ugye itt van. A neoliberális doktrína eresztékei recsegnek-ropognak, a „szentháromság” (privatizáció, a piac mindenhatósága, a szociális kiadások drasztikus lefaragása) ámokfutásának hamarosan vége. A kérdés már csak az, hogy bummal vagy nyüszítéssel. Michael Winterbottom rendező ezt a témát vizsgálja legújabb filmjében, A sokkdoktrínában, méltó befejezéseként a fesztiválnak, ami ugye Michael Moore Capitalism: A Love Story című dolgozatával indult. Jó jel, mert Winterbottom általában ott van, ahol ég a ház.
A záró ceremónián pedig szokás szerint szárnyal a cseh humor, a multimédiás burleszkekben mindenki megkapja a magáét, szponzoroktól helyi elöljárókon át fesztiváligazgatóig bezárólag.