Görög statisztika

Már az antik Rómában is az a mondás járta, hogy Graeca fides, nulla fides, vagyis görög hűség nem hűség, aminek jelentése nagyjából, hogy a görögöknek sose higgy! Egy legutóbbi Eurostat- (az Európai Unió statisztikai hivatala) jelentés megerősíti ezt az ősi megfigyelést. Az október 22-én kiadott elemzés szerint az unió átlagos államháztartási deficitje 2008-ban 2,3 százalékra növekedett a 2007-es 0,8 százalékkal szemben. Ám az Eurostat egyben bizonyos kételyeket is kifejt az adattal kapcsolatban mondván, „a görög statisztikai hivatal adatainak nagyfokú bizonytalanságai miatt az Eurostatnak fenntartásai vannak a görög adatokat illetően”. Görögország ugyanis a 2008. évre tavasszal még csak 5 százalékos deficitet jelentett, ez nőtt 7,7 százalékra októberre.
Megfigyelők szerint a görög adat jelentős változása mögött az áll, hogy tavaly októberben egy hirtelen jött választás nyomán kormányváltás történt, és az új, szocialista kormány a 2009-ben várható deficit egy részét igyekszik a korábbi jobbközép kormány nyakába varrni. Mivel 2004-ben ugyanez már előfordult csak fordított szereposztással, az Eurostatnak kezd elege lenni a görög pártok statisztikai manipulációiból. Kérdés azonban, hogy az unió vezetőinek van-e erkölcsi alapjuk csalással vádolni a görögöket akkor, amikor – finoman szólva – maguk is igyekeznek félrevezetni az európai közvéleményt. Például amikor azt mondják, hogy a lisszaboni szerződés valami egészen más, mint a korábban benyújtott alkotmány, amikor is a paragrafusról paragrafusra történő összehasonlítás azt mutatja, hogy csak lényegtelen szimbolikus cikkelyeket hagytak ki (főleg azokat, amelyek az unió egységes állami jellegére utaltak, így az unió himnuszát), és az egész manipuláció csak arra volt jó, hogy az egyezményről (Írországot kivéve) sehol se tartsanak népszavazást. A népszavazás során ugyanis a szerződést több jelentős és alapító tagországban elutasították volna, mint ahogy az az alkotmány esetében Franciaországban és Hollandiában meg is történt. Az sem zavarja az unió vezetőit, hogy a most már csak Václav Klaus ellenállása által akadályozott lisszaboni szerződésben a szociális piacgazdaságot vizionáló 3.3 pont teljes ellentmondásban van a nyitott piacgazdaságról beszélő 119.1 ponttal. Az ellentmondás eredete az, hogy az európai alkotmányt kidolgozó konventen csak az alkotmány és a későbbi szerződés első hatvan paragrafusát tárgyalták meg, a többit egyszerűen hozzácsapták a maastrichti és az amszterdami szerződésből. Az unió bővítésének elvi alapjait leszögező koppenhágai kritériumokban ötödik pontként az szerepel, hogy a csatlakozó tagállamoknak versenyképesnek kell lenniük az unió piacán. 2004-ben és ezt követően úgy vették fel a nyolc volt szocialista országot, hogy nyilvánvaló volt e kritérium teljesíthetetlensége. Most azután az uniónak szembe kell néznie azokkal a gazdasági és társadalmi bajokkal, amelyek e kritérium teljesítésének hiányából és ebből következőleg az új tagállamok megállíthatatlan és rakétasebességű külső eladósodásából származnak.