Gúzsba kötnék Magyarországot

Az elmúlt egy évben olyan fegyelmezett költségvetési adatokat produkált Magyarország a válság idején, amelyet ebben az időszakban kevés ország tudott felmutatni, a költségvetés helyzete Európában a legjobbak közé tartozik – döngette meg büszkeségtől dagadó mellét Oszkó Péter pénzügyminiszter azon a sajtótájékoztatón, amit az országot a csődtől megmentő 20 milliárd eurós hitelt nyújtó IMF és EU képviselőivel tartott. A sajtótájékoztatón hitelezőink is megfényezték Bajnai-kormányt intézkedéseiért.
„Az Európai Unió elégedett a magyarországi államháztartási konszolidációval” – mondta Barbara Kauffmann az EU képviseletében. „Az IMF egyetért a magyarországi pénzügyi rendszer megerősítésével, a pénzügyi felügyelet hatáskörének bővítésével, függetlenségének megerősítésével” – közölte Iryna Ivaschenko, az IMF budapesti képviseletének vezetője. A Fidesz által felvetett jövő évi esetleges 7 százalékos deficittel kapcsolatban James Morsink, az IMF-delegáció vezetője leszögezte: „az IMF nem tolerálna 7 százalékos államháztartási hiányt jövőre”.
Az IMF úgy látja, hogy a Bajnai-kormány olyan ragyogó költségvetést rakott össze a következő évre, hogy amit bevételként tervezett, az be is fog folyni a kasszába, amit pedig a kiadási oldalon megszorított, az is teljesülni fog. Például a vasúti szárnyvonalak bezárása pontosan negyvenmilliárdos megtakarítást eredményez majd. Ha érdekeik úgy kívánják, még a sertésinfluenza-járvány sem fokozódik tovább, nem okoz majd akkora gondot a büdzsének, hogy a bűvös 3,8 százalékos tervezett hiányt megnövelje. Úgy tűnik, az „igazmondó” Gyurcsány Ferenc és dublőre, Bajnai Gordon szava és szakértelme még mindig többet nyom a latban a nemzetközi pénzpiacon, mint a Fidesz közgazdászaié. Akkor is, ha ők már egyszer bizonyították, miként lehet egyszerre élénkíteni a gazdaságot, erős tempóban növelni a GDP-t és ugyanakkor csökkenteni a költségvetési deficitet, sőt még az államadósságot is.
Ez semmit sem számít. Ha a gazdaság lendületbe hozása érdekében átmenetileg megnőne a hiány, azt a magasságos IMF nem tolerálná. Más országokban, ha összehúzott szigorú szemöldökkel is, a Világbank korifeusai tudomásul vették, hogy a tervezettnél, és az általuk jóváhagyottnál magasabb lesz a hiány. Szerbiától 3,5 százalékos hiányt kért az IMF és már 5,5 százalékos deficitcélnál tartanak, Románia idei államháztartási hiányát eleinte 4,6 százalékra tervezték, de az élet mást diktált, és az IMF már abba is belement, hogy 7,3 százalék legyen a deficit, és nem kizárt, hogy lesz az nyolc százalék is. Lettországban is 10 százalékos hiánnyal kalkulál jövőre, szemben a hitelfelvételkor vállalt 8,5 százalékkal.
Nahát. Akkor miért is kellene pont nekünk kőbe vésnünk azt a számot, amit hazudós Gyurcsány, illetve a második szereposztásban színre lépő Bajnai Gordon beígért azért, hogy a szocialisták megtarthassák hatalmukat, hogy elkerüljék a csúfos bukást, az előre hozott választásokat? Az IMF és a Világbank egyébként sem a magyar népen akart segíteni. Céljuk elsősorban az általuk képviselt pénzügyi körök érdekeinek védelme, befektetéseik biztonságos megtérülése volt, amikor beleöntötték a zsák pénzt az adóparadicsomokban hazafias Simor András jegybankelnök és a rossz hírű pénzügyminiszter, Veres János feneketlen zsákjába.
Az IMF bankárjainak sem ártana néha pihenni, lazítani egy keveset. Például kikapcsolódásként néha belenézhetnének az amerikai kabaréműsorokba. Különösen ajánlanánk ama show-műsort, amelyben a híres pesti humort is felülmúlóan figurázták ki a saját népére gumilövedékkel lövető őszödi böszmét. Akinek a gazdaságpolitikáját olyan készségesen finanszírozzák. Aki csak reggel, délben meg este szokott hazudni gazdaságunk statisztikai adatairól. Az ő sehova se vezető, a magyar népnek csak vért, verejtéket és könnyeket eredményező gazdaságpolitikáját vajon miért könynyebb tolerálni, mint Orbánét, gyermeket (avagy a következő potenciális adósrabszolga-generációt) nevelő családok, a kétkezi dolgozók (avagy a jelenlegi kamatrabszolgák) megélhetését biztosítani igyekvő jobbközép ellenzék programját? A messziről jött világbankos urak vajon miért nem hiszik el, hogy Orbánnak és a szigorú fiskális politikája miatt megbecsült, ám kevésbé népszerű Varga Mihálynak nem célja a deficit növelése, csupán – elfogadva azt az IMF-nek kiszolgáltatott helyzetünket, amibe a Gyurcsány-kormány süllyesztette az országot – csak egy csekély mozgásteret akarnak maguknak?
James Morsink intoleranciával való fenyegetése egyébiránt szervesen illeszkedik abba a kommunikációs folyamba, amelynek részeként Bajnai Gordon New York-i látogatása során a JP Morgan, a Rockefeller és a Citigroup főnökeit nyugtatgatta akképpen, hogy aggodalomra semmi okuk, hiszen az utódjának sem lesz sokkal nagyobb mozgástere, mint neki van, mert az országnak teljesítenie kell azokat a mutatókat, amelyeket elvár tőle a nemzetközi befektetői közösség. És mert amiatt is meg lesz kötve az új kormány keze, hogy a jelentős mennyiségű devizahitel kihelyezésével érzékeny politikai kérdéssé vált a forint árfolyama.
Vagyis az IMF szorításai, Brüsszel direktívái és elvárásai mellett még ott van a jegybank is arra, hogy a választásokon nagy legitimitást szerző következő kormánynak úgy kelljen táncolnia, ahogy a nemzetközi pénzügyi befektetők partitúráiból a Világbank karmesterei vezényelnek. Nem árt, ha rögzítjük a szigorú tényeket az államadósság alakulásáról, hiszen végső soron minden bajuk oka az, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány végletesen eladósította az országot. A bruttó államadósságunk 2001 végén 7951 milliárd forint volt. 2004 szeptemberére már meghaladta a 12 172 milliárd forintot. Emlékeztetőül, ekkor puccsolta meg Gyurcsány Medgyessyt. Magyarország bruttó államadóssága ma 20 421 milliárd forint, ami a GDP 79,4 százalékának felel meg. A Fidesz-kormánynak annak idején az adósságot sikerült a GDP 59 százalékára levinnie. Idén a felvett hitelek miatt 1549 milliárd forint kamatszolgáltatás terheli a büdzsét, ami a GDP 6 százalékának felel meg.
Lényegében ennél 1-1,5 százalékkal magasabb jövő évi hiányról beszél Orbán. A válság kellős közepette előállhat, hogy mégsem teljesül minden ponton a költségvetésbe tervezett bevétel, illetve a növekedésorientált gazdaságpolitika egyik sarokpontjaként emlegetett adócsökkentésnek is lesz átmeneti bevételcsökkentő hatása. Orbán korábbi nyilatkozatában rögzítette, hogy a hiány nem lehet magasabb az EU átlagánál: ez az idén 6 százalék, jövőre pedig 7,3 százalék. Az uniós átlag és a 2010-re, a Fidesz által reálisnak tartott deficit szinte megegyezik. Miért is kellene a magyar népre sokkal nagyobb terhet rakni annál, mint amit képes elviselni?
Tényleg, mivégre is születtünk mi erre a világra? Hogy beleszakadjunk holmi nemzetközi pénzügyi körök számára kívánatos deficitcélokba? Ez lenne az életünk értelme? Tényleg mi vagyunk a statiszták, mi, hús-vér emberek a gazdaságpolitikához? Vagy a gazdaságpolitikának kell kiszolgálni bennünket? Nem lehetne úgy kormányozni az országot és a világot, egy kicsit még a mi életünkben is, hogy egy hangyányit a mi, a két lábon járó földi halandók érdekeiből is megjelenítsenek?
Egy Amerikában élő magyar pszichológus azzal vált híressé, hogy bebizonyította: a boldogság lényegében nem más, mint örömmel végzett munka. A jobbközép ellenzék azt ígéri, hogy mindenekelőtt növelni akarja a foglalkoztatást. Ehhez adót kell csökkenteni, mondják, ez pedig átmenetileg növeli a hiányt. Később ez megtermeli a gyümölcsét: boldogságban. És adóbevételben is, amiből jut majd a kamatra is.
Miért ilyen türelmetlenek a Világ(bank) urai?