(Torino)
Ahogy az első versenyfilmekben a fiatal rendezőket leginkább gyökereik és útkeresésük foglalkoztatta, úgy az elmúlt napok filmjeiben gyakran volt a szexualitás a történetek mozgatórugója. Szemmel láthatóan továbbra is trendi az azonos neműek közötti érzelmekről beszélni. Közvetve vagy közvetlenül jelent ez meg olasz (La Bocca Del Lupo és Chi L’Ha Visto) és francia (Le Roi De L’Évasion) mozgóképekben, ám hiába volt dokumentum-játékfilm vagy lélektani dráma a kontextus, a kényes téma kellően kidolgozott motivációs háló, s mélységek nélkül megmaradt a felszínes botránkoztatás szintjén.
A versenyprogram román filmje eleddig a fesztivál egyetlen pozitív meglepetését szolgáltatja, már ha meglepőnek lehet nevezni a kortárs román mozi magas színvonalát. Keleti szomszédunk filmgyártása évek óta elképesztő magasságokban szerepel a világ legjegyzettebb seregszemléin, kifogyhatatlanul ontva magából a tehetségeket és a remekműveket. A 4 hónap, 3 hét, 2 nap, valamint a Rendőr, melléknév után, úgy tűnik, még bőven van mondanivalója rendezőiknek. Calin Peter Netzer Medalia de onoare (Becsületrend) című munkájában egy hetvenöt éves veterán tévedésből becsületrendben részesül, amivel értelmet nyer szürke panelproli élete, s a kitüntetéssel gondolja visszaszerezni családja, valamint – részben miatta – Kanadába disszidált fia tiszteletét. Amikor a kínos tévedésre fény derül, mindent megmozgatva igyekszik nem létező hőstetteiért magának is kijárni az elismerést. A drámában mindent megtalálunk, amitől igazán jó a román film: erős történetet, nagyszerű, kidolgozott karaktereket, tudatos színészvezetést, hajszálpontos dramaturgiát s film végi katarzist. Mondanivalója az ausztrál Van Diemen’s Landnek (Van Diemen földje) is van, rendezőjét azonban eltérő koncepció vezérli a bűn és bűnhődés gondolatkörben. A kenguruk földjének erőszakos filozófiai meneküléstörténete John Hillcoat ragyogó westernje (Az ajánlat) után ismét bizonyítja, hogy a kortárs ausztrál mozi rátalált arra a különös elegyre, amelyben jól megfér egymás mellett a kíméletlen brutalitás, valamint a legmélyebb lélektani gondolatok. A megtörtént esetet feldolgozó Van Diemen földjében nyolc bűnöző az 1820-a években megszökik a börtönből, majd a túlélés érdekében, valamint életösztönüktől vezérelve kannibalizmusra vetemednek. Bestiálisan végeznek egymással a ragyogóan fényképezett, ám kietlen tájban – az emberevéssel és gyilkosságokkal párosuló erkölcsi dilemmák közepette. A rendezőnek ebben a profán helyzetben lírai módon sikerül ábrázolni a megmagyarázhatatlant.
A szombati zárógálán kiderül, hogy a zsűri szerint mely értékek bizonyulnak a legmívesebbnek.

Sokkoló felvétel került elő a tragikus motorbalesetről – videó