Az elmúlt nyolc évben tizenhétszer lépett fel Magyarországon Richard Bona basszusgitáros-énekes. Ennek két oka lehet: egyfelől a közönség érdeklődése, másfelől a gulyásleves. Debreceni koncertje előtt ami láthatóan felvillanyozta: a műsor második felében humoros verbális szólókra ragadtatta magát.
Műsora mindehhez jófajta körítésül szolgált. Négy évvel ezelőtt jelentkezett utoljára lemezzel, most legújabb, Ten Shades of Blues című CD-jének anyagát hozta el új, hat- tagú nemzetközi együttesével. Bona basszusgitárosként Jaco Pastorius köpönyegéből bújt elő, aki bundok nélküli hangszerén új, nagy hatású játéktechnikát dolgozott ki a Weather Report együttesben. Az ő öthúros gitárján rajta vannak a bundok, így produkálja virtuóz könnyedséggel, hajlékonysággal és tempóval azt a sokmozgásos játékmódot, amit a nagy előd meghonosított. Zenéje sokféle forrásból merít: benne van a rock – gitárosa egyértelműen azt a hangzásvilágot képviselte –, benne van a dzsessz, a karibi, a kubai, és mindenekelőtt az afrikai (pop) zene vagy inkább kiejtésmód is, amivel még a Kis kece lányom című, a közönséggel együtt énekelt magyar népdalt is afrikaivá tudta varázsolni.
Ezt az eklektikus, fogyaszthatóvá hangszerelt zenei anyagot az ő egyénisége, humora, szíve és muzikalitása teszi egyneművé és egyedivé. Bona született színpadi személyiség, kevés eszközzel is képes magával ragadni a közönséget, bár ezen az estén a zene mellett – helyett – a kelleténél több időt fordított erre. Egy hangszeres kompozíció kivételével – amelyben megmutatta, hogy tud komolyabb dzsesszt is játszani – minden számban énekes előadóként is jeleskedett. A koncert egyértelművé tette, hogy a fekete Afrikából indult Richard Bona az egy műfajú muzsikus szerepét a kategóriák fölött álló „nemzetközi sztár” státusra cserélte. A lelkes fogadtatásból ítélve közönségének nincs kifogása a váltás ellen.
(Richard Bona, Kölcsey Központ, Debrecen, október 21.)
origo.hu
Régészeti leletet fosztogatott az illegális kincsvadász
