Hihetetlen hiba: a Tisza-kormány eltörölne egy minden szinten versenyképes csúcskutatási programot

Hankó Balázs reagált Tanács Zoltán kijelentéseire, amelyekkel a tudományos és technológiai miniszter azt próbálta indokolni, hogy miért akarják felbontani a szerződést Krausz Ferencékkel. A korábbi miniszter szerint a Nobel-díjasokat még meg sem kereste a kormány ennek kapcsán.

Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter (j) és Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus, az Élvonal Alapítvány kuratóriumának elnöke a kormány és az alapítvány 25 éves stratégiai keretmegállapodásának, és 6 éves finanszírozási szerződésének aláírásán a Gödöllői Királyi Kastélyban 2026. február 20-án Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Az Élvonal Alapítvány esetében ez azt jelenti, hogy hat év alatt:

• 75 kutatócsoportot létrehoznak és működtetnek,
• 55 ezer diákot bevonnak tehetséggondozási programokba,
• 60 know-how fejlesztést támogatnak,
• 15 nemzetközi szabadalmi bejelentést tesznek,
• 15 spin-off vállalkozást létrehoznak,
• egy új Élvonal Központot építenek fel Budapesten.

A forrás ezen mérföldkövekhez, indikátorokhoz kötötten áll rendelkezésre. Az átláthatóság garanciája továbbá a Nobel-díjas kuratórium szakmaisága, amely tagjai személyével felel az alapítványi közfeladatok ellátásáért – szögezte le Hankó. Majd feltette a kérdést:

Komolyan gondolja bárki, hogy ezen neves tudósok saját jó hírnevüket kockáztatnák és a programot nem a lehető legmagasabb professzionalistással és maximális átláthatóság mellett bonyolítanák le?

Egy ilyen projekt csak hosszú távú tervekkel valósítható meg

A program célja nem csupán kutatási támogatás lett volna, hanem egy teljes innovációs ökoszisztéma kiépítése, amely egyszerre kezelte volna az utánpótlást, az alapkutatást és a piaci hasznosítást. A kormányzati kritika szerint azonban ez párhuzamos intézményrendszert hozna létre a már meglévő egyetemi, MTA- és HUN-REN-hálózat mellett, átfedésekkel és potenciális koordinációs problémákkal.

Az országgyűlési képviselő azonban rámutatott, hogy a párhuzamos struktúra valójában nem párhuzamos, hanem szervező erő, egy katalizátor, hiszen egyértelműen rögzítették azt is a szerződésben, hogy az új kutatócsoportokat – amelyek jöhetnek külföldről és itthonról egyaránt – be kell ágyazni a magyar egyetemekre és a kutatóhálózatba. Minden támogatott kutatócsoportnak egyetemi vagy kutatóhálózati kötődéssel kell rendelkeznie. Éppen ezért nem párhuzamos, hanem a hazai tudományos intézmények teljesítményét még magasabb szintre emelő struktúra létrehozása volt a cél – tette hozzá.

Egy ilyen típusú program kizárólag hosszú távú, kiszámítható finanszírozás és kormányzati elköteleződés mellett működtethető,

hiszen aki egy kicsit is ismeri a tudományt, az pontosan tudja, hogy egy olyan horderejű döntést, hogy egy kutató egy másik országban – esetünkben Magyarországon – folytassa csúcskutatásait, csak akkor hoz meg bárki, amennyiben legalább öt-, de inkább tízéves időtávon lát egy kiszámítható, támogató környezetet – emelte ki Hankó Balázs. Jelezte: ez a környezet az éves tervezési logikában működő költségvetési szerveknél – mint például az Nemzeti Kutatási, Fejlesztés és Innovációs Hivatal, vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémia – nem biztosítható az államháztartás működési logikájából fakadóan.

Ezért volt Krausz Ferencnek az a javaslata, hogy hozzunk létre egy hosszú távon kiszámítható feltételek mentén működő intézményt, mert ennek hiányában egy nemzetközileg versenyképes csúcskutatási program sem képzelhető el

– magyarázta.

Tanács Zoltán kritikájának egyik központi eleme, hogy a szerződés „kekva-szerű logikát” követ: alapítványi struktúrába szervezett közfeladat, amely erős autonómiát biztosít a végrehajtó szervezetnek, miközben az állami beavatkozási lehetőségek korlátozottak. Hankó Balázs szerint azonban a túlzott autonómia, mint vád nem értelmezhető, hiszen eddig éppen azt nehezményezték a bírálók, hogy az előző kormányzat nem biztosított tudományos autonómiát, „itt pedig most éppen ez a vád, hogy túlzott autonómiája van az öt Nobel-díjas és egy Abel-díjas által vezetett alapítványnak”. 

A „kekva logika” hosszú távú kiszámítható működést, autonómiát ad, de eredményt finanszíroz

– emelte ki a korábbi miniszter.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a forrás nem a magyar tudománytól venne el, hanem éppen a magyar tudománynak hozna most az első évben 26 milliárd forintot, majd a hatodik évben 53 milliárd forintot, s amennyiben minden eredményt elér az alapítvány a magyar tudomány érdekében, akkor összesen 261 milliárdot  – emlékeztetett. Hozzátette: a Magyar Kutatási Hálózat pedig ezen idő alatt a megemelt finanszírozással ennek dupláját érheti el, hiszen a HUN-REN hatéves szerződésében 523 milliárd forintos támogatást – szintén jelentős részben teljesítményhez kapcsolt módon – rögzítettek. Emellett szintén évi 50 milliárd forint közelébe emelték a Kutatási Alap forrásait a korábbi tizen-egynéhány milliárd forintról és tervezték is tovább emelni a következő években legalább 80–100 milliárd forintra, közelítve így az állami finanszírozást a GDP 0,6 százalékához, ami az összességében kétszázalékos GDP-arányos K+F ráfordításhoz szükséges – részletezte.

Éppen az a kormány kommunikál Facebook-posztokon keresztül öt Nobel-díjassal, amely a társadalmi párbeszéd fontosságát hangsúlyozza

– emelte ki Hankó Balázs. Hozzátette: a Nobel-díjasokat a kormány még meg sem kereste ennek kapcsán. Jogszerűen pedig csak úgy módosítható mindez, ha az Országgyűlés módosítja a kétharmados törvényt, majd a kormány új döntést hoz, ezt követően pedig a felek – azaz az állam és az alapítvány – kölcsönösen módosítják a szerződést – ismertette.

Borítókép: Krausz Ferenc és Hankó Balázs (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

További játékainkhoz kattintson ide!