Kaszinó-baloldali vircsaft

De miért is kellene éppen a Veres esetében ragaszkodni a nyelvvizsgához, ha még az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda általuk kinevezett vezetőjének sem kell szocialistáéknál csak társalgási szinten beszélnie valamilyen idegen nyelven? Egyáltalán: minek kellenek olyan előítéletes ballasztok, mint diploma meg nyelvtudás?

Nem is értem, miért sírnak annyit egyes társadalmi rétegek és szervezetek, amiért nem kapnak elég pénzt a kormányzattól. Pedig oly egyszerű a megoldás, mint a pofon, avagy megszorítócsomag: kaszinó. Tessék beállni a csatasorba a bölcsődéseknek, óvodásoknak, mozgáskorlátozottaknak, nyugdíjasoknak, vakoknak, siketeknek és a többieknek. Hallják meg az idők szavát, és szálljanak be a szerencsejáték-iparba. Lehet, kissé meredeknek, sikamlósnak tűnhet első blikkre az ötlet, de megalapozott számításokon nyugszik. Még a lassú felfogásúak számára is világos: a kormány csak progresszív óriásberuházásokat támogat, amelyek szerinte annyi munkahelyet teremtenek, mint a tenger. Akinek van füle a hallásra, tudja, Bajnaiék kiadták az új jelszót: Arccal a kaszinó felé! Márpedig az óvodák, bölcsődék, no pláne öregotthonok nem termelnek profitot. Éppen hogy elvonják az aktív munkaerőt a valódi termelőmunkától. Ezen kell segíteni. Sokan azzal gyanúsíthatnak minket, hogy csak tréfálunk. Pedig szó sincs róla. Az V. szocialista válságmegőrző kabinet írd és mondd 2,6 milliárd kőkemény magyar forinttal támogatja a kaszinóberuházást. Nem tántorította el őket, hogy a biznisz úgy bűzlik, mint egy stráfkocsi szerves trágya. Akkor is meg akarják valósítani a dunántúli Las Vegast, ha az ország felét be kell szántani és sóval behinteni. Magyarán: olyan fejlesztésekre kell kérniük közpénzt a rászoruló szervezeteknek, amelyek tetemes bevétellel kecsegtetnek. Ez esetben nyílnak csak meg a szoci pénzcsapok. A bölcsikben kisebb tétekben folyna a zsuga, hazárdjátéknak csak korlátozottan minősülő kártyákkal, Szurtos Petivel és Mackó kvartettel. Az óvodákban már pöröghetne a huszonegy, a póker, s megismerkedhetnének a rulett főbb fortélyaival az érdeklődők a kis lurkók és óvó nénik közreműködésével. Az iskolákban, állami nevelőotthonokban már nagyban menne az ipar, komoly EU-kompatibilis pókerpartikkal, a tantermekben sok-sok szocialista játékgéppel.
Nem lenne másabb a perspektíva az idősotthonok lakói, a megváltozott munkaképességűek, a mozgáskorlátozottak esetében sem. Ők amúgy is jobbára helyhez vannak kötve, így a krupiéi, játékmesteri teendőket látnák el. A közösségi helyiségekben felállított kártyaasztalok inkább üde színfoltot jelenthetnének a sivár hétköznapok monoton egyhangúságában. Hogy ezeknek az intézményeknek egészen más a funkciójuk? Ugyan kérem, nem kell kukacoskodni. A kabinetnek is a kormányzás lenne a fő reszortja, mégis úgy működteti az országot, mintha egy lerobbant használtautó-kereskedés lenne. Miért pont az lenne a gond, ha élelmes kisnyugdíjasok, gondozók és gyerekek üzleti alapokra helyezve öngondoskodó módon kezükbe vennék a sorsukat?
Ha a terméketlen kérindzséléssel nem mentek semmire – mit veszíthetnek? Meg aztán a vak is látja: a teljesítményorientáltságban látja a kibontakozást a kormány. Kaszinóra van pénz – mindenfajta szociális, meg gyermekmegőrző, gondozó, pedagógiai nyavalygásra, haszontalanságra nincsen. Legfeljebb a kákán is csomót keresők értetlenkedhetnek: ha a kaszinó akkora üzlet, miért kell a dögrováson lévő államnak finanszíroznia milliárdokkal. Már készülhetnek is a kampányplakátok. Veled vagyunk, Joav Blum! Kaszinót nekünk, százat, ezret! És: El a kezekkel a velencei nagyberuházástól! A döntés a civil szervezetek, szociális ellátók kezében van: ha kell a 2,6 milliárd forintos költségvetési támogatás, nem habozhatnak.
Hogy többek szerint, ha belevágnának ebbe a merész vállalkozásba nevezett gyerekek-idősek s egyéb, a kormány által másodrendű állampolgárrá minősített páriák, nem a pénz jelenne meg náluk, hanem az APEH? Hogy divatszóval éljünk: ez csak egyfajta szélsőséges narratíva. Bár kétségtelenül nem nélkülöz minden valóságmagot.
Lelki füleinkkel halljuk a további ellenvetéseket. Miként működtethetnék a játékbarlangokat gyermekek és idősek, hátrányos helyzetűek, amikor ehhez nemcsak dörzsöltség, hanem szaktudás is kell? Miért lenne jogos ez a kifogás? Ők is belejönnek majd. Ahogy Veres János a keleti kapcsolati kormánybiztosságba, s remélhetően Andor László vöröscsillag-védő MSZP-tagozati élkáder az európai uniós biztosi szerepbe. Az ózdi polgármester is, hogy megállja a helyét egy szál érettségi nélkül. Nem kevesebb rátermettséget mutat képviselőtársa, az a hölgy, akit egy áruházlánc is kiszemelt üzletvezetőnek. Ott sem számít, hogy a gimnáziumot sem járta ki. De legalább volt mindkét ózdi szocialistának lélekjelenléte és fantáziája, hogy hamisítson megfelelő tanulmányi iratokat. Ha van eszük a multiknak: mindkét pártspílert alkalmazzák busás jövedelemmel, hisz ők a jég és az emberek hátán is megélnek. Effajta kvalitásokkal miniszter is válhat belőlük egy álbaloldali kormányban, akik, hogy segítségül hívjuk a párt szlogenjét: Megtették, amit kellett.
Mint ahogy a mi Veres Janinkból is könynyen EBRD-alelnököt csinálhat ez a vajszívű Bajnai Gordon. Kárpótlásul, hogy bár első helyen ajánlotta a párt az EU-biztosi stallumra, mégsem őt, hanem egy másik kipróbált elvtársat, Andort jelölte a hivatalra. Vannak ugyan gonoszok, akik szerint a volt pénzügyminiszter nyelvtudása egy kisebb forgalmú szatócsbolt eladói posztjára sem lenne elégséges, de csak az irigység beszél belőlük. Mindenesetre kissé gyanús, hogy hétpecsétes titok, hol szerezte nemrég ama bizonyos középfokúnyelvvizsga-papírt. Állítólag piacképes a nyelvvizsgája. Rossz nyelvek szerint Lamperth Mónikánál kollokvált a Veres, aki a Sziget Fesztiválon annak idején belügyminiszterként Hi! I am Mónika Lamperth felkiáltással tukmálta a pracliját egy ortodox izraelitára, kinek a vallása tiltja a nőkkel való pacsizást. Hogy mit ér a papírnyelvvizsga, az el fog válni legkésőbb akkor, midőn rá lesz szorulva a nyírségi fenomén, hogy tolmács nélkül kérjen egy pohár vizet az EBRD-ben. De miért is kellene éppen a Veres esetében ragaszkodni a nyelvvizsgához, ha még az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda általuk kinevezett vezetőjének sem kell szocialistáéknál csak társalgási szinten beszélnie valamilyen idegen nyelven? Egyáltalán: minek kellenek olyan előítéletes ballasztok, mint diploma meg nyelvtudás? Juhász Ferenc is lehetett hadügyminiszter a NATO-ban nyelvismeret nélkül. Suchman Tamás azt mondta, amikor még az EU-biztosi cím legfőbb várományosaként emlegették a volt pénzügyminisztert: párton belül mindig erős volt a pozíciója, a képesítést majd később pótolja. Ez a lényeg, a többi smafu: a párton belüli bizalom. A többibe belejön, mint kisfarkas az üvöltésbe. Miért ne lehetne Veres valamilyen szép nagy bársonyszék birtokosa? Ha már a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatói posztjára az egykori soproni MSZP-képviselőjelölt volt az egy szem pályázó, igazán nem kellene fennakadni apróságokon. Csák Ferencnek annyira nincsen párja, hogy még versenyezni sem engedtek vele senkit. Igaz, neki van diplomája, ám Németországban szerezte – mint megtudhatjuk pártja honlapjáról. Kérdés, a magyar képzőművészetről milyen mély ismereteket szerezhetett Regensburgban, amikor még szakdolgozatát sem művészettörténetből írta. Vagy a mai kaszinó-baloldali vircsaftban még örüljünk, hogy egy minisztériumi szakállamtitkárt ejtőernyőznek a nemzeti képzőművészet kiemelt intézményének élére, s nem egy régebbi kultúrhéroszt, Lendvai Ildikót? Ennyi erővel a trükkök százait bevető Verest is benyomhatták volna. Ki tudja, talán össze akarják kapcsolni az EU-kompatibilitás és nyitottság jegyében a kaszinóbizniszt a műkincs-kereskedelemmel. Sőt, ha sikerülne a vágyott kábítószer-liberalizáció, akár egy kis drogberuházástól sem kellene úgy idegenkedni. Van remény: állítólag kolumbiai üzletemberek érdeklődnek magyarországi befektetések iránt.