Képzelet

Hát kérem, vadító Albán Úr, megint az van. Ugyanaz megy, ami mindig szokott. Ugggyanaz. Eljön az ősz, és azt kell hallgatni meg nézni, hogy mi van az ötvenhatosokkal. Engem ugyan nem érdekel, huligán módjára viselkedtek, disznóólat csináltak az utcából, lövöldöztek, nem lehetett a piacra menni napokig, és még nekik állt feljebb, sőt, drága Albán Úr, némelyek a mai napig csak mondják, mondják és mondják, évtizedek óta képesek keseregni, ha nem hallom a tulajdon fülemmel, el sem hiszem. Pedig: de. Holott, ami a fontos lenne benne, aranyos Albán Úr, lényegileg meg lett nekik bocsátva, hiszen üsse kő, régen volt. És fütyülnek rá. Csak a balhé, az élteti őket, jellemző persze, ilyen a jobboldali mind, dúlásra vágynak eleve. Ami pedig erről rögtön az eszembe jut, az a gazember Orbán Viktor. Kitaláltam, hogy miként lehetne megszabadulni tőle, világszertei beleegyezéssel. Tessék? Haha, tudtam, hogy ez érdekelni fogja, Albán Úr, maga kis kíváncsi! Hát el is mondom, ne aggódjon. Szóval, tehát… ez nagyon tetszik, hogy ilyen feszülten liheg, érzem, hogy magának is fontos dolog ez, meg nekem is jó érzés, hogy figyelnek rám, mert amúgy csak ki szoktak kerülni, mintha… Jó-jó, mondom már, ekkorát üvölteni, leszakad a fülem. Az Orbán Viktor. Nem kell az senkinek, legkevésbé ide. És most a Klaus prágai elnök kifogásokat keres magának a lisszaboni szerződésen, kér valami kivételt a cseheknek részére, hogy teljesítse az unió. Hát biztosan maga is hallott erről, drága Albán Úr. És az európai országok meg nagyon mérgesek, mert ugyanis már minden lezárult, és ők azt hitték, hogy rendben van az egész, és erre derült ki, hogy nem, mert a Klaus még akar valamit, hogy kitűnjön a sokaságból. Itt van a feszültség a helyzetben, érzi, ugye, Albán Úr? Valósággal pattanásig feszül. Az Orbán Viktor? Hogy jön ide? Nagyon jól, köszönöm kérdését. Úgy jön ide, hogy a Lendvai Ildikó azonnal hívja fel ezt a Klaust, és mondja meg neki, hogy ne azt a marhaságot kérje, amit kitalált, valaminek a hatálya alá az ezentúli nem odatartozást, kit érdekel?, hanem azt kérje, hogy az Orbán Viktor többet ne lehessen Miniszterelnök, legalábbis Magyarországon ne. Ez európai szemszögből nem olyan nagy kérés, ők nem látják azt a náci rémet tornyosulni, amit néhányan látunk, legfőképpen maga, drága, aranyos Albán Úr, de én is elég jól észrevettem, ennyit engedjen meg nekem, hogy a jól látók közé tartozhassak. Szóval az Európa erre nyilván azt mondja, hogy na, rendben van, te Klaus, itt írd alá, az Orbánt meg intézzük, egy külön neki szóló jogszabálylyal. Hogy nem indulhat semmiféle választáson, vissza kell adnia, amit eddig lopott, és bocsánatot kell kérnie a sok uszításért, amit végrehajtott a Baloldal ellen. Ez lenne a tervem. Na? Na? Mit szól hozzá, Albán Úr? Marhaság? Ez az egész, amit kitaláltam? Nézze, hát akkor mondjon jobbat, de nem, most nem köszönünk el sértődötten, tessék szépen jobbat mondani! Hallgatom, nem szaladok el. Hogy mi? Hogy a Baloldalnak tisztességgel kellett volna kormányoznia? Tehetséggel? Becsületesen? Erkölcsösen? Na ne, drága Albán Úr, ennyire nem ér elrugaszkodni az élettől, ez már a képzelet világába tartozik. Úgyhogy tessék, hívja fel szépen a Klaust, nem fog ártani az ügynek, ha maga is odaszól.

Lejegyezte: Csermely Péter