Kazinczy Ferenc legnagyobb szolgálata saját élete volt: szociografikus érdeklődése, a művészeti élet megszervezése, a Martinovics-összeesküvés és a 2387 börtönben töltött nap. Tanítja az utókort ez az élet: kitartásra, hazaszeretetre, elvhűségre. Nyelvében él a nemzet – furcsa módon Széchenyi-idézettel foglalható össze legpontosabban az épp kétszázötven évvel ezelőtt született Kazinczy Ferenc szellemi hagyatéka. A magyar nyelv felszabadítója fogalmazta meg írásaiban, verseiben és csodálatos levelezésében azt a gondolatot, amely csaknem százötven év múltán, 1920-ban újra fájón aktuális lett, és azóta sem veszített erejéből. Amikor a nemzet egyharmada a határon kívül él, a legfőbb megtartó erő a közös nyelv lett. Nem véletlen, hogy nemzetállamiságra törekvő szomszédainknál épp az anyanyelvet érik támadások.
Kazinczy értünk élt. Azért, hogy megmutassa, a mi szavaink éppoly kifejezők és modernek, mint másé, a nyelv szerkezete pedig olyan logikus és rugalmas, hogy minden kort könnyedén lekövet. Az akkori jövőért élt, a mi jelenünkért. A nyelv logikája szellemében alkotott, frissített mondatokat köszönhetünk neki. És az önbizalmat. Hogy a mi nyelvünk is olyan szép és pontos, mint bármelyik. De veszély mindig fenyegeti. Hol idegen hatalom próbálja rombolni az ellenállás legfőbb bástyáját, hol pedig saját magunk rontunk rá. Ha elsilányul a kultúra, elsekélyesedik az oktatás, ki és mi őrzi meg a magyar nyelvet? Kazinczy öt év alatt kétszáz iskolát építtetett. Nem bezárt, hanem nyitott. Mert hitt a jövőben. Ha kétszáz évig kitartott, ugye nem fogy el mára ez a hit?
origo.hu
Saját kezűleg készített halálos lőfegyvert a férfi: ölt is vele, majd elmenekült
