Királyi romok

Székesfehérvár önkormányzata augusztusban építészeti ötletpályázatot írt ki, hogyan lehetne gondoskodni a Szent István-bazilika romkertje pusztuló régészeti elemeinek, falainak védelméről úgy, hogy a nemzeti emlékhely jelentőségének megfelelően legyen bemutatva. A pályázatra több mint félszáz terv érkezett.

Nagy szerepe volt a magyar államiság történetében Székesfehérvárnak és a Szent István alapította Szűz Mária prépostsági templomnak. A többször megrongálódott, átalakított bazilika 1543-ig, a török időkig királyaink koronázási és temetkezési helye volt, itt őrizték a koronát és a felségjelvényeket a királyi kincstárral és az ország levéltárával együtt. A nemzeti zarándokhely a város 1601-es ostrománál pusztult el – a törökök lőporraktárnak használták, ami felrobbant. Köveit az 1800–1801-ben épített püspöki palota alapjaihoz használták fel.
A bazilika a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Az 1960-as évek óta a régészeti és művészettörténeti kutatások nyomán vált egyre sürgetőbb kérdéssé a rom maradványainak védelme, méltó bemutatása. Az ásatások feltárták a bazilika nagyobb részét, amely szabadtéri romkertként vált láthatóvá. Mauzóleumában Szent István szarkofágja és Aba-Novák Vilmos történelmi seccója tekinthető meg.
A nemzeti emlékhely tervezése a kilencvenes évek második felében kapott újra lendületet, a romkerti ásatásokat és a régészeti helyreállításokat azonban az is hátráltatta, hogy az állami támogatás akadozott. Tervpályázat nyomán a 2000-ben megépült, a romokat csak részlegesen lefedő védőtetőt a 2001-től kibontakozó szakmai és civil elutasítás nyomán végül 2006-ban bontották el. A köznyelvben a vashangárra átkeresztelt védőtető bontását lassította, hogy a régészeti maradványok megóvását is figyelembe kellett venni.
Királyi séta nevű kiemelt programjára Székesfehérvár tavaly 2,3 milliárd forintos uniós támogatást nyert el, ebből egymilliárd jutna a nemzeti emlékhely kialakítására. Szabó Zoltán, továbbá Basa Péter terve is befutónak tűnt, aztán mégsem lett az. Az újabban elkészült terveket a Műemléki Tervtanács és a Központi Tervtanács építészeti és képzőművészeti szempontból egyaránt kritikával illette. Ezért a megyei jogú város, amely továbbra is EU-projekt forrásaira támaszkodva kívánja megvalósítani az emlékhelyet, az idén augusztusban építészeti ötletpályázatot írt ki.
Ötvenkét érvényes pályázatot bírált el a Magyar Építész Kamara elnöke, Eltér István által vezetett bizottság. Elsődíjas lett Csomay Zsófia és Nagy György, a CET Budapest építészeinek terve, amely a romok fölé egy padozatot emelne, az így keletkezett téren sétálva lehetne átlátszó felületen keresztül látni az egyes emlékeket. Második díjas lett Rohoska Csaba és Szösz Klaudia, a Mima Építész Műhely munkatársainak pályázata.
Ám mivel építészeti ötletpályázatról van szó: most az ötletekből lehet tovább szemezgetni, ki tudja, meddig.