Mindig is irigyeltem a rajzolókat. Mert mindig úgy tűnt számomra, az ő teremtményeik hűségesebbek a szavaknál. És alkotójuk mindenható – legalábbis azokhoz képest, akik a betűkből építenek univerzumot. Pedig a rajzoló világegyeteme is a papír, csak nyilvánvalóbb változást eredményez egy-egy tollvonás.
Hogy engedelmeskednek-e majd Halter András karikaturista figurái az alkotó akaratának, az persze még nem tudható. Meglátjuk, miként lehet kordában tartani őket.
A kis képregénycsík főszereplője: „Kultember”. Ezután hétről hétre monologizál, beszélget, bírál, szemtelenkedik itt a Magazin hátsó fertályában: akinek nem tetszik, könnyedén átugorhatja. Nem akar komoly lenni, nem akar fontos lenni, és nem akarja megváltoztatni a világot. Nem akar tükröt tartani sem. Kultember nem szupermen, és egészen biztosan nem a világ legokosabb rajzfigurája. Legfeljebb megjegyzéseket tesz. Arról, amit egy három képkockás univerzumból kitekintve észlelhet a miénkből.
Ez nem túl sok. De olykor több, mint amit innen látni szeretnénk.

Csak kevesen válaszolják meg mind a 7 találós kérdést helyesen – Önnek sikerül?