Mi a magyar?

A magyar kommunisták feladata a saját országukban biztosítani a feltételeit olyan politikának, amely a marxizmus–leninizmus szellemében a nemzeti függetlenség, szuverenitás és a be nem avatkozás elvei alapjára helyezi az országok és testvérpártok közötti politikai kapcsolatokat. Ma Magyarországon olyan vezetők állnak a párt és az ország élén, akik antimarxista, szektás „baloldali” politikájukkal szembekerültek a párt tagságának zömével és az ország lakosságának legszélesebb tömegeivel, akik képtelenek a testvérpártok, valamint a baráti országok közötti kapcsolatok alapelveinek érvényt szerezni, akik tömegtámasz hiányában nem tudnak saját lábukon megállni. Olyanok, akik elméleti gyávaságuk és szellemi szegénységük miatt nem nélkülözhetik és visszasírják a sztálini ideológiai egyeduralmat, a dogmákat, a sablonokat, amelyek helyettük megszabják a párt és az ország számára a követendő politika irányelveit a nemzetközi viszonyok terén. Olyanok, akik nemcsak önként vállalják az ilyen alárendelt és megalázó szerepet, de ragaszkodnak fenntartásához, mert ez az egyetlen szilárd támaszuk hatalmi törekvéseik biztosításához. De minél inkább erőltetik a dogmák és sémák kötelező alkalmazását és hazai utánzását, annál távolabb kerülnek a magyar valóságtól, a magyar népi és nemzeti törekvésektől, amelyeket pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. A párt és az ország vezetőinek meg kell érteniök, hogy a nemzet és a nép sorsa közös. Nem lehet szabad a nép, ha a nemzet nem független, ha nincsen szuverén jogainak teljes birtokában, ha belügyeiben külső beavatkozás érvényesül, mint ahogy nem lehet független és szuverén a nemzet, ha a nép nincsen szabadságjogainak teljes birtokában. Nemzeti függetlenség és népszabadság a szocializmusban együtt valósulhatnak meg. Az önálló, független és szuverén nemzeti lét és a népszabadság ugyanolyan tényezői a szocialista társadalom kifejlődésének, mint a gazdasági vagy politikai tényezők, vagy a nemzetközi viszonyok terén az országok békés egymás mellett élésének és a két rendszer gazdasági versengésének elve. Ha a nemzet nincs szuverén jogai birtokában, vagy képtelen azoknak érvényt szerezni, a függőséggel és alárendeltséggel együtt elmaradottság és szegénység lesz úrrá az országban. Csak független, szabad, szuverén országban gazdag és jómódú a nép. A nemzeti függetlenséggel tehát szorosan összefügg a nép sorsának alakulása. Amely országban nincs függetlenség, nincs ott jólét sem.
(Nagy Imre: „A magyar nép védelmében”. Vitairatok és beszédek, 1955–1956.)